A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

PUSZTAI Tamás: Késő középkori kerámia a szegedi várból

2). 5. Barna, homokos anyagú, jól égetett, négyszögletes szájú, tál alakú kályliaszem töredéke. Belseje körben, félkör alakú bevágásokkal díszített. Hátoldala kormos. Oldalának hossza: 18 cm, ma.: 9 cm, ltsz.: 123/1884 (2. kép 3). 6. Barnásvörös, homokos anyagú, gyorskorongon készült, lekerekített peremű, a feneke felé enyhén keskenyedő, jól égetett, pohár alakú kályhaszem. Belső felülete a korongolás nyomaként hullámos. Tá.: 7,8 cm, pá.: 9,8 cm, ma.: 19 cm, ltsz.: 142/1884 (2. kép 4). 7. Téglavörös, finom homokkal soványított, jól égetett, háromszögletű kályhaoromdísz. Alsó részéből kb. 4 cm széles rész hiányzik. Az előlapon, 10 cm áünéröjü körben hatszirmú virág, az oromdísz rozetta fölötti részén pedig háromszög alakú felületet alkotva négy kisebb, egymásba forgatott háromszög található. A rozetta és a háromszögminta préseléssel készült. A virágszirmok középvonalát mély bevágásokkal, széleiket, a rozettát keretelő kört, a háromszögek közötti felületeket és az előlap keretét beböködött pontokkal díszítették. Tetején hagymafejes dísz. Ma.: 21,5 cm, alsó részének szélessége 17 cm, ltsz.: 122/1884 Hátoldalán mélyen bevésett, 1567-es évszám található (4. kép 1; 5. kép) (HORVÁTH-ZOMBORI 1986,192).

2 8. Téglavörös, finoman iszapolt, jól égetett, háromszögletű kályhaoromdísz töredéke. Előlapjának csak a keretelése maradt meg, melyet mélyen beböködött pontokkal díszítettek. Csúcsa letörött, a törési felületen láüiató a szürkére égett belső mag. Hátsó része kormos. Ma.: 14 cm, ltsz.: 123/1884 (3. kép 1). 9. Téglavörös, finom homokkal soványított, jól égetett, háromszögletű kályhaoromdísz hagymafejes gombban végződő töredéke. A gomb alatt bekarcolt vonalakkal kereteit háromszögekből álló, préselt díszítés. Ma.: 15 cm, ltsz.: 124/1884 (3. kép 2). 10. Téglavörös, finom, homokos anyagú jói égetett, háromszögletű kályhaoromdísz hagymafejes gombban végződő töredéke. A gomb alatti háromszögletű területen mély, ék alakú, bepréselt árkok fúrnak a gomb irányába. Az oromdísz felületét a csúcs felé futó vonalakban elhelyezkedő, beböködött pontok, és szintén a csúcs felé futó, mélyen bekarcolt vonalak díszítik. Ma.: 17 cm, ltsz.: 124/1884 (3. kép 3). 11. Téglavörös, homokos anyagú, jól égetett, kályhaoromdíszhez tartozó, hagymafejes gomb. A gomb nem az oromdíszről törött le, hanem eredetileg is külön készítették el, hengeres nyakába egy lyukat fúrtak az oromdíszhez rögzítő csap számára. A gomb oldalán egy másik, az oromdísz üreges belsejébe vezető, 0,3 cm átmérőjű lyuk található. Ma.: 9 cm, ltsz.: 124/1884 (3. kép 4). 12. Téglavörös, homokos anyagú, jól égetett kályhaoromdísz csúcsának hagymafejes gombban végződő töredéke. A gomb nyakán beböködött pontok és mélyen bekarcolt, lefelé futó vonalak találhatók. Ma.: 9 cm, ltsz.: 124/1884 (3. kép 5). A szegedi vár török kerámiájából mindössze az itt bemutatott, egyetlen kiöntőcsöves korsót és három talpas tál töredékét ismerjük. Ezek az ország jelentősebb török kerámialeletei között általánosan ismert formák (KOVÁCS 1984, 32, 38).

3 A 133 éves szegedi török uralomról, ezek alapján mélyebb következtetést levonni nem lehet. Annál érdekesebb számunkra az 1567-es évszámmal ellátott kályhaoromdísz, melybe az évszámot már kiégetés után vésték, de még akkor, amikor az oromdísz nem volt beépítve. Ugyanis olyan helyen található, melyhez a kályha felépítését követően már nem lehetett hozzáférni. Tehát a bevésett évszám — nagy valószínűséggel — vagy egy régebbi kályha átrakásának, vagy egy új készítésének évét jelenti. A 15-16. századból számos, hasonló formájú és díszítésű oromdíszt ismerünk az ország egész területéről. A szegedihez hasonló, préselt, háromszög vagy ék alakú díszítés, kör alakú rozettában virágszirmok többek közt Pécsről (KÁRPÁTI 1978,18. ábra),

4 Ráckevéról (FEGYÓ 1973, 99, 104, 7. kép), Szabó Kálmán alföldi ásatásain (SZABÓ 1938, 96-97), Külsővatról (ILON-SABJÁN 1989,

84-Ä5, 98, XVII. tábla) kerültek elő. Ezek egy részét már a hódoltság előtt is készítették Magyarországon, mindezek alapján, az általunk leírt példány díszítése sem köthető török mesterekhez. Szeged 1543 farsangján került török kézre (SZAKÁLY 1983,510),

5 1552-ben a magyarok megpróbálták visszafoglalni a várat, de nem sikerült. A helyi polgári lakosság együttműködése a támadókkal sokáig bizalmatlansággal töltötte el a vár szandzsákbégjeit a magyar lakossággal szemben (VERESS 1986, 68). Ha 1552 után, alkalomadtán be is juthatott magyar ember a vár területére, az már kevésbé valószí2 Kováts István említett müvében olvashatjuk, hogy az oromdísz — „...mely gyönyörű alakjánál fogva arra bírja a szemlélőt, hogy a múlt kor iparát dicsőítse... " — négy öl mélyen találtatott (HORVÁTH-ZOMBORI 1986,177). 3 A török lakta területeken a csorgatott mázas, talpas tálak a 16. és 17. században egyaránt megtalálhatók. Hasonlóan a vörösre, illetve világosbarnára égetett, kiöntőcsöves korsók, melyek közül azonban egyértelműen a 16. századra datált darab az eddig közölt leletek között nincs (GERELYES 1991, 45). A szegedi talpas tálak és a kiöntőcsöves korsó pontos rétegtani helyzetét nem ismerjük, így koruk sem határozható meg közelebbről. 4 Ez a trapéz alakú darab még a 15. századra datálható. Hátsó kályharésze nyitott, ezért előlapja nincs áttörve. 5 Vass Előd szerint, Szeged már 1542 októberében meghódolt a törököknek, 1543farsangja csak a vár átadását jelenti (VASS1979, 10-11).