A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

WESSEL 1971, 160; NECHVATAL 1979, 216; DONCEVAPETKOVA 1979, 79; VALE VA 1981, 76, 78-79; DONCEVAPETKOVA 1983, 117; MARJANOVIC-VUJOV1C 1987, 29-30; KLEX 1986,136-137, 170-171):

6 IEOY IOY[H] OC [COY] MTHTHjP qOYJ A felirat betűinek elmosódottsága nem magyarázható a tárgy kopásával, mert az egész előoldal felületén a legapróbb díszítő elemek is pontosan kivehetők, így az ábrázolás kidolgozása éppenséggel újszerűnek, nem pedig elhasználmak tűnik. A keresztfához tartozó felületeket s a Krisztus glóriájában lévő keresztet poncolással, a Megváltó és két mellékalakjának ruházatát pedig apró, fordított 'V alakú vagy egyenes, vésett vonalkákkal, illetve ritka poncolással díszítették. Az ereklyetartó hátoldalán sem látszanak kopásnak nyomai. Szélein itt is bevésett vonal fut körül. Középen Mária domborúan megformált, orans tartású alakja foglal helyet. Előre néző arca egyem vonásokat mutat, száját talán szólásra nyitja. Haját fejkendő borítja, fejét dicsfény övezi. Hosszú ujjú, bokáig érő, bő ruháját többszörösen maga köré csavarta. Az ugyancsak főidig érő penula a háta mögött szétterül. Ruhája alsó szegélye alól csak lábfejei látszanak ki. Jobb lábával előre lép. Karjait könyékben behajlítva fölemeli, tenyereit fejmagasságban előre fordítja.

7 Mária mellett, az ereklyetartó szárainak végén, egy-egy domború körív, s bennük egy-egy domború mellkép látható. Felirat és attribútum liiányában a mellalakok személyének meghatározása bizonytalan. A keresztek hasonló ábrázolásai között azonban olyan feliratosakat is találunk, amelyeknél az egyes alakok nevének kezdőbetűit vagy egész nevét is feltüntették a medallionok mellett E megjelölések arra utalnak, hogy a kompozícióban vagy a négy evangélista (MIATEV 1922,75,59. kép; NECHVATAL 1979,216,219,2. tábla 3-4, 221; MARJANOV1C-VUJOVIC 1987, 30) szerepel, vagy más szentek (LASSUS 1968, 144; DONCEVA-PETKOVA 1979, 79; BOROVSZKU-SZAGAJDAK 1985, 40-41) kaptak helyet Valószínű azonban, hogy a négy evangélista ábrázolása volt az általánosabb, hiszen jónéhány kereszten semmiféle utalást nem találunk az alakok személyére vonatkozóan (MIATEV 1922,71,54. kép; BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953,215, 63/c-d kép; DONCEVA-PETKOVA 1983, V. tábla 3; M. NEPPER 1990, 8. kép; SELMECZI 1992a, 113, IX. tábla 55). Nem volt ugyanis feltétlenül szükséges a máidig együtt emlegetett evangélisták neveit feltüntetni, erre legfeljebb neveik kezdőbetíuvel is elegendő volt utalni. Abban az esetben viszont, lia a szentek sorából valamelyiket ki akarták emelni, s megmintázni, akkor kénytelenek voltak ennek mhiél teljesebb nevét a kép mellé bevésni. A gyulai kereszt medallionjaiban, mégha a négy evangélistát is tételezzük fel, egyénenkénti azonosításukra csak feltételesen van mód. Ennek alapjául azok a keresztek szolgálhatnak, amelyeken a alakok nevét egy-egy kezdőbetűvel is megjelölték. A kezdőbetűk elhelyezkedése mmdegyik kereszten azonos sorrendű: felül és alul 'M', Mária jobb oldalán 'L', bal oldalán pedig T olvasható (MIATEV 1922, 75, 59. kép; NECHVATAL 1979, 216, 219, 2. tábla 3^t, 221; MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 30). Márk és Máté pontos helye tehát kérdéses. Lukács és János elhelyezkedése és a nevük kezdőbetűi által jelölt alakok kidolgozása, illetve egyéni ismertetőjegyeik összessége viszont egyértelműen összhangban áll az evangélisták bizánci ábrázolásainak kialakult szokásával, hogy ti. ott Lukács és Márk fiatalon, János és Máté pedig aggastyánként jelennek meg (KLEX 1986,36, 86, 135,210). Mnidegyik alak jobb keze a bal vállon nyugszik. A Mária fölött, alatt és bal oldalán lévők szakállt viselnek, s hajukat is ábrázolták. Az alsónak és felsőnek nincs bajusza, a bal oldalinak van. Ez utóbbi lehet négyük közül a legidősebb, tehát János. A Mária jobb oldalán megformált alak haja nem látszik, azt eltakarja a fején lévő lapos, kerek fejfedő. Ennek az alaknak az arca sima, szája szólásra nyílik. Mivel szakállt nem visel, ruhájának kerek nyakkivágása is látható. Ő tűnik a legfiatalabbnak, így talán Lukáccsal azonosítható. Márk és Máté ábrázolásában nincs megkülönböztetésükre lehetőséget adó ismertetőjegy. A domború megformázású alakok testrészeit s ruinait ívelt vagy egyenes, vésett vonalakkal, a medallionok köríveit pedig 'V alakú bevagdosásokkal díszítették, (h.: 9,2 cm —a függesztőkarikával 10,8 cm —, sz.: 5,3 cm, v.: 1,2 cm, ltsz.: EFM 66.43.28.) A tárgy lelőhelyéről, előkerülésének körülményeiről elsődleges forrásértékű dokumentumokkal sajnos nem rendelkezünk, azt csupán közvetett adatok birtokában s erős fenntartásokkal köthetjük legfeljebb az 1941-ben Gyulán előkerült téglagyári honfoglalás kori temetőhöz. A gyulai múzeum régi feljegyzései közül előkerült ugyanis egy a keresztről készített fotó, amelynek hátoldalán „a gyulai téglagyárban talált 10-11. századi magyar temető egyik sírjából: ereklyetartó feszület bizánci stílusban" felirat olvasható. A kézírás azonban nem a temető sírjainak előkerülését figyelemmel kísérő Implom Józsefé, hanem az igazgatói székben őt követő Lükő Gábortól származik, vélhetően az 1950-es évek első feléből. A fotóval együtt előkerült feljegyzések, köztük egy leletlista is, a háborút átvészelt leletanyag teljes keveredéséről tanúskodnak.

8 6 Mária és János helyének fordított elképzelésére is van példa (SUPKA 1908,141). 7 Bakay Koméi az alakot az Egyház jelképének tartotta fôAKAY 1989, 311). 8 EFM Adattára 1215-92. A dokumentumok azonosításában, meghatározásában Miskolczy Lászlóm Implom Klára és Kiss Anikó