A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
ORMÁNDY János: Granulációs díszítés avar kori tárgyakon. Gúla- ás lemezgömbcsüngős arany fülbevalók
bókon lévő granulációs — pl. sorokba rendezett — díszítés gyakran megegyezik a kislemezgömbcsüngős függőkön találhatókéval (pl.: Alattyán 233., 604. sír). Ugyanakkor a kislemezgömbcsüngős fülbevalókon is megtalálhatjuk a rombusz alakú granulációs díszítést. Ezek a darabok azt bizonyítják, hogy a nagylemezgömbcsüngős fülbevalóknak szerepük volt a kislemezgömbcsüngős fül be valóforma megjelenésében, tipológiailag belőlük jól levezethetőek. ÖSSZEGZÉS Tipológiai alapon, és az időrendi kérdéseket figyelembe véve, azokkal a kora és közép avar fülbevalókkal foglalkoztunk, melyeken erre az időszakra jellemző díszítésmód, a granuláció előfordul. E tárgyak közül, jelen dolgozatban főleg az arany fülbevalókra (azon belül is a gúla- és lemezgömbcsüngősökre) koncentráltunk. Bár ezeken a fülbevalókon a granulációhordozóság másodlagos jellemző, mégis azt tapasztaltuk, hogy gyakran a granulációs díszítés összeköti a külön típusba, altípusba sorolható fülbevalókat. E technológiának az ismeretét az avarság a Kaukázus térségében, illetve a Pontusz-vidéken ismerhette meg és onnan hozta magával. A fülbevalókon belül felállítható egy fejlődési sor, amelyet a formai egyszerűsödés jellemez (7. kép). A Szegvár típusú fülbevalók a legkorábbi avar anyagban megtalálhatóak, az avar honfoglalással tűnnek fel és a 600 tájáig élő első, legfeljebb második generáció ékszerei (BÓNA 1980, 39-42; GARAM 1988, 149). Ebből az időszakból ezidáig nem tudjuk kimutatni, de valószínűsíthetően vele párhuzamosan jelen van a Szentendre típus készítése és használata Legkorábbi előfordulását a szentendrei sírban láthatjuk, és további darabjaink is ezt az időrendet támogatják. Az egyes darabok fent ismertetett díszítés és méretösszefüggései alapján készítésüket a 6. század vége, 7. század első két évtizede közötti időszakra helyezhetjük. Legkésőbbi sírba kerülésükkel pedig — a peszéradacs! leletek alapján — a 7. század közepéig számolhatunk (H. TÓTH 1984,17). A gúlacsüngős fülbevalók e két típusának (Szentendre, Szegvár típus) eredetét — a bizánci ötvöshagyományok alapján — Dél-Oroszország területén kereshetjük (KÜRTI 1983a, 175). A két típus elemeiből táplálkozva alakul ki a Kárpát-medencére jellemző Deszk típus (BÁLINT 1993, 217-18) készítése és divatja, párhuzamosan a Szentendre típussal. Ezzel egy időszakra tehetjük a Szegvár típushoz legközelebb álló darabokat, melyek a Dávod lelőhelyről előkerült darabbal fémjelezhetőek, majd egy harmadik időrendi csoportként körvonalazódnak a Deszk típus elemeit felhasználó bronz, 58 esetenként aranyozott bronz darabok (8. kép). Ezeket a bizánci aranybeáramlás lecsökkenésével szokás kapcsolatba hozni (BÓNA 1971, 28; KÜRTI 1983, 40X esetleg tükrözheti a Szatmári Sarolta által felvetett bizánci és a helyi mesterek közötti eltérést is (SZATMÁRI 1980,46). A gúlacsüngős fülbevalók anyagösszetételét vizsgálva, feltűnő a réz-cink szennyezettségi arány a solidusokban is kimutatható előfordulási aránnyal való megegyezése. Ettől való jelentősebb eltérést csak a szegvár-sápoldali darab mutat. 59 A szennyezettség terén összefüggés mutatható ki a Deszk-D 170. sír, a Szegvár-Oromdűlő 1. sír, a Deszk-Ambrus 3. sír és a hódmezővásárhelyi fülbevalók között, melyek a feltételezhető solidusalapanyagon túl, azonos arany finom ságban készültek. Ez azonos műhelyre, vagy műhelyhagyományra utal. Ezt támogatja a fentiekben ismertetett egyes gúlacsüngős fülbevalótí58 Bronzból készült utánzataik: Kiskőrös8. sír (TÖRÖK 1975, 286), Oroszlány II. 40. sír (B. SZATMÁRI 1980, 46), Závod (HAMPEL 1905, I. 356, Fig. 944), valamint Szolnok (közöletlen), Kiskunhalas-Balota (HAMPEL 1905,1. 357, 946), Csákberény 69. sír, Jutas (FETTICH 1965,118, Abb. 192. 5, 6) — ez utóbbi három aranyozás nyomaival —, Kundomb (KÜRTI 1983, XIV. ábra 8). 59 A vizsgálatok a MFhlfiilbevalóira terjedtek ki. Az anyagvizsgálatok eredményei a Móra Ferenc Múzeum adattárában találhatóak A vizsgálatok elvégzéséért Bertalan Ákosnak (JATE) tartozom köszönettel. Meg kell még említeni, hogy a solidusok (és itt csak Phocas solidus értendő), jelentősen nagyobb aranyfinomságúak, mint az általunk vizsgáltatott fülbevalók bármelyike. Ez a tény azonban nem zárja ki a solidusok anyagának felhasználását a fülbevalók készítésében. Az elkövetkezőkben szándékunkban áll minden vizsgáltfldbevalóra kiterjeszteni a vizsgálatokat.
