A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

ORMÁNDY János: Granulációs díszítés avar kori tárgyakon. Gúla- ás lemezgömbcsüngős arany fülbevalók

század végén és a 7. század első felében már ismert ez a forma, használatuk a 7. század első harmadának végére jellemző (CELINSKÁ 1975,66). Ezt támasztja alá a káptalantóti-bodoki 22. sír granulált fülbevalója is. A káptalantóti-bodoki fülbevaló egyharmad részén rovátkolt (gyöngydrótszerű) fül kari kajához a párhuzamot egy szombathelyi, közép avar kori, sorokba rendezett granulációs díszítésű fülbevaló, valamint a kunbábonyi fejedelmi temetkezés fülbevalójának fülkarikájában találjuk meg. Díszítése megegyezik a glodoszi lelet gúlacsüngős fülbevalójának alsó tagján találhatóval (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 149), legjobb párhuzama pedig Kamuntárói ismert (UVAROVA 1902, 21). A síregyüttes II. (fogazásos) állatstílusban készült övére a kora avar korban számos példa van

21 Az övet, a kora avar kori párhuzamait figyelembe véve, legkésőbb a 7. század első felében készítették. Tiszadada altípus. A négy kisgömb közvetlenül a karikához csatlakozik. Az arany fülbevalóknál a kisgömbök többnyire maguk a granulák. 1. Tiszadada (CSALLÁNY 195 8,33V

22 Az ide sorolt fülbevalók a 6. század végi - 7. század eleji avar anyagban már megtalálhatóak (Szentendre 3. sír), és legkésőbb a 7. század közepére sírba kerülnek (Kiskörös 55. sír, Orosháza). Itt kell még megemlítenünk a tiszadadai és kevermesi fülbevalókat, melyek átmenetet képeznek típusunk és a Szentes típus Páhipuszta altípusa között. Felfüggesztéséből hiányzik a középső összekötő tag. Kisgömbjeik mérete is a Szentes típussal mutat azonosságot. Szentes típus A fülkarika hengeres vagy gömb alakú illesztőtaggal csatlakozik az összekötő, három kisebb gömbhöz, amelyek a gömbcsüngőhöz illeszkednek. Az alapvető formai jegyektől való kisebb eltérés, valamint a granuláció elhelyezkedése alapján, a típuson belül két altípust különímetünk el. Páhipuszta altípus (2. kép 1-3). A fulkarikához hengeres vagy gömb alakú illesztőtaggal kapcsolódik a kisgömbsor, majd ehhez a nagygömb. Csak a hengeres tag és a fülkarika illeszkedésénél, valamint az összekötő kis gömböknél találunk granulációt. A nagygömb díszítetlen. 1. Ab<my-Szentkirály (BALOGH 1945,301) 2. Ászár ( FETTICH 1943,6) 3. Bocsa (LÁSZLÓ 1976,98) 4. Csengéié (MFM ltsz.: 92.1.1. )

23 5. Csóka 45. sír (KOVRIG-KOREK 1960,261-263) 6. Deszk-G 37. sír (LÁSZLÓ 1940,147-148) 7. Dunapataj-Szelidi-tó (GARAM 1993,61, Taf. 3. 12) 8. Ferenc-csatorna (GARAM 1993,65, Taf. 29.11) 9. Kecskemét-Sallai Út (H. TÓTH 1980 141; H. TÓTH 1981,26) 10. Kiskőrös-városalatt 184. sír (HORVÁTH 1935, 50; GARAM 1993, 87, Taf. 47. 19) 11. Kostolác (Yu) (DIMITRIJEVIC-KOVACEVIC-VINSKI 1962, 120) 12. Kunpeszér-Felsöpeszéri út 5. sír (HORVÁTH-H. TÓTH-V. SZÉKELY 1988,46; H. TÓTH 1984,13)

24 13. Németszentpéter

/Sînpetru German (Ro) (DÖRNER 1960, 425) 14. Páhipuszta (CS. SÓS 1961,47) 15. Pápa(T. K. 1872,59) 16. Romand (GARAM 1993, 104, Taf. 33. 5-6) 17. Szegvár-Oromdülö 730. sír

25 18. Szentendre 1. sír (BÓNA 1982-83, 99-100) 19. Szentes-Kurcapart (CSALLÁNY 1934,232) 20. Szolnok-mezőgazdasági gépállomás

26 21. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,70, Taf 34.1-2) 21 A legújabb kutatások szerint, a II. állatstílus a 6-7. századfordulójának időszakára keltezfiető (BÓNA 1982-83, 85; BÁLINT 1993, 235). 22 Az altípusban igen kisszám ú granuláltfülbevalót találunk. Többek között az alábbi lelőhelyeken találhatóak ide sorolhatófüggők: Szentendre 3. sír, Jutás 116. sír, Kiskőrös 55. sír és Orosháza. Legkésőbbi előfordulásuk a 7. század közepére tehető, és belőlük fejlődik ki az eddig csak szórványként ismert altípus, melynél a kisgömbök és a nagygömb között gyöngydrót található (szórvány, GARAM 1993, Taf 3 3. 9-10, 14). 23 A letetet Kürti Béla szívességéből ismerem. 24 A kunpeszéri sírok mellékleteit, a fülbevalók méreteit H. Tóth Elvira jóvoltából ismerem, amelyért ezúton mondok köszönetet. 25 Lőrinczy Gábor szóbeli közlése. 26 Vétel útján. Közöletlen anyag a szolnoki múzeumban. DJMltsz.: 69.3.1. Köszönetet mondok Madaras Lászlónak, hogy lehetővé tette a tárgy tanulmányozását.