A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

KISS Attila: Tanulmányok a kora avar kori kunbábonyi vezérsírról

másodlagos vándorlásáról van-e szó. Ezeknek a nehézségeknek az ismeretében az embertani adatok (ti. az avar kori mongoloidok) történeti szempontú értékelésében egy másik forrásanyag megállapítása lehet segítsünkre. Ugyanis a korai avarok egy része belső-ázsiai fizikai megjelenésének/külsejének felelhetnek meg az avarok nyelvéről írottak is. Németh Gyula szerint ugyanis ,,az avarok tehát [ti. ami nyelvüket illeti] törökök voltak, nyelvmaradványaik áttekintése arról tanúskodik, hogy körülbelül ugyanazt a török nyelvjárást beszélték, amelyet Attila nemzetsége. Ez olyan nyelv, amely nagyon közel állt az orkhoni feliratok nyelvéhez. Tarthatatlan az az elmélet, miszerint az avarok mongol eredetűek és mongol nyelvet beszéltek" (NÉMETH 1991,126). Ha egy eurázsiai térképen megnézzük egyfelől az egyes kora avar kori mongoloid népességek embertani típusainak eredeti földrajzi helyzetére vonatkozó földrajzi megjelöléseket: Szelenga-folyó, Kelet-Tuva, Altaj-vidék, Bajkál-vidék, másfelől az avarok nyelvéről szóló megállapítás Orkhon-folyó helyét, akkor azt látjuk, hogy ezek, ti. mind az antropológiai földrajzi helyek, mind a nyelvészeti hely Eurázsia egyazon „mikro-regiójában", a mai Mongóliától északra elterülő vidékeken és Mongóliában fordulnak elő (1. kép 2). Ez megfelel a kutatásban leírtaknak (összefoglalóan: ERDÉLYI 1982,15-18, l. kép 1; POHL 1988, 18-37; BÁLINT 1989, 147-148), vagy legalábbis nincsen ellentmondásban azokkal. Ha szabad a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi embertani típusából kiindulva — több lépcsőben — távolabbi, a kora avar népesség/gens egészére vonatkozó következtetést levonni, akkor az annyi lehet: a korai avarokra vonatkozó történeti-embertaninyelvészeti források összhangba hozhatók egymással. A Kárpát-medencébe betelepedő avarok — az avar vándorlást követő második generáció — egyik képviselőjeként a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi — mint cseppben a tenger — híven reprezentálja azt a belső-ázsiai népességet, mely a 6. század közepén, többezer kilométeres vándorlással eljutott a Kárpát-medencébe. IRODALOM BÁLINT 1989 BÁLINT, CS.: Die Archäologie der Steppe. \Vien-4Coln 1989. BÁLINT 1993 BÁLINT, CS. : Probleme der archäologischen Forschung zur awarischen Landnahme. In: Ausgewählte Probleme europäischer Landnahmen des Früh- und Hochmittelalters. Hrg.: Müller-Wille, H.-Schneider, R. Vorträge und Forschungen 41 (1993) 195-273. BANK 1966 BANK, A. V.: Byzantine art. MoskvaLeningrad 1966. BARTUCZ-E ARK AS 1957 BARTUCZ, LFARKAS, GY.: Zwei Adorjaner Gräberfelder der Awarenzeit aus anthropologischem Gesichtspunkte betrachtet. ActaBiol 3^1 (1957) 315-347. BOBRINSKOJ 1914 BOBRINSKOJ, A.: Perescepinskijklad. MatArhRossii 34 (1914) 110-120. BONA 1970 BONA V.Avar lovassír Iváncsáról. — Grave of an avar horseman atlváncsa. ArchErt 97 (1970) 261-263. BÓNA 1976 BÓNA, I. : Der Anbruch des Mittelalters. Gépiden und Langobarden im Karpatenbecken. Budapest 1976. BONA 1984 BONA I..A népvándorláskor és a korai középkor története Magyarországon. In: Magyarország története I. Szerk.: Székely Gy. Budapest 1984, 265-374. BÓNA 1985 BÓNA, I.: Die Awaren. Ein asiatisches Reitervolk an der mitteleren Donau. In: Awaren in Europa. Schätze eines asiatischen Reitervolkes. 68. Jh. Frankfurt am Main 1985, 5-20. BÓNA 1988 BÓNA, I. : Die Geschichte der Awaren im Lichte der archäologischen Quellen. In: Settimane di studio del Centra italiano suU'alto medioevo 35 (1988) 437-463. BONA 1990 BÓNA, I.: Byzantium and the Avars, the archaeology of the first 70 years of the Avar era. In: From the Baltic to the Black Sea. Studies in medieval archaeology. Ed.: Austin, D.-Alcock, L. London 1990,113-117. B SE 1956 Bolsaja Sovietskaja Enciklopedija 45 (I

956) CILINSKÁ 1973 CILINSKÁ, Z. : Frühmittelalterliches Gräberfeld in Zelovce. ArchSlov Catalogi 5 Bra-