A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

KISS Attila: Tanulmányok a kora avar kori kunbábonyi vezérsírról

testesül meg — egy korábban lakatlan területre telepedett be. Az utolsó, a Duna-Tisza köz területén élt népesség a skírek voltak (KISS 1983, Abb. 1), akik 469-ben Itáliába vonultak. A gepida-langobard időszakban a Duna-Tisza köz területe a két nép közötti senki földje/gyepű volt (BÓNA 1976, Abb. 3), s ez a helyzet a langobardok elvonulása és a gepida állam megsemmisülése után sem változott (GARAM 1990, Abb. 1-6). Mivel a kora avar kori településterületen az antropológiai kutatás jelenlegi állása mellett 567/568 és 626(?) között a Duna-Tisza köz területén kívül eső területeken sem fordul elő mongoloid népesség (1. kép 1), nem lehet a 7. század első harmadának elején megjelent mongoloidokat a Kárpát-medence más területeiről „származtatni". Mivel a Duna-Tisza köz területén a 7. század középső harmadában élt mongoloidok igen gazdagok voltak (vö. Kunbábony 1. sír, Budapest-Csepel, Kunpeszér), s a 7. század utolsó harmadában itt élt Kiskőrös-vágóhídi temető népessége is a leggazdagabb közép avar kori közösség a Kárpát-medencében, — itt a közép avar kori családi sírcsoportokat: Igar, Tótipuszta nem veszem figyelembe — ezért felvethető/feltételezhető, hogy ez a mongoloid népesség — a kagán környezete — jelenti a kora avar állam magját, azt az alapnépességet, ami köré az avar állam sokféle népessége — vérrel és vassal — megszerveződött, avagy másféleképpen fogalmazva: amit a kagán és kísérete megszervezett. Nyilvánvaló, hogy az avar eredetkérdés az avar honfoglalást követő két generáció („568-600" és „600-633") embertani anyagának ismerete nélkül nem oldható meg. Ha azonban a kunbábonyi 1. sírban eltemetett bajkáli típusú férfi, vagy a csepeli sírban eltemetett szajáni típusú férfi esetében nemcsak egyszerűen tudomásul vesszük, hogy ezek az aranyveretes kardos, az avar vezető réteghez tartozó férfiak bajkáli, ill. szajáni típushoz tartoztak, hanem ezt a tényt tovább is gondoljuk, akkor talán nem vesztegerjük az időt hiába A Duna-Tisza köz területén a kora és közép avar korban élt mongoloidok között a következő mongoloid altípusok fordulnak elő — mondhatnánk gyakoriság szerint, de a kis esetszámok miatt ennek a sorrendnek nincsen jelentősége — a/ szajáni, b/ bajkáli, cl belső-ázsiai [central asiatic], ál szirtid, a/ A szajáni típus — a nyugati embertani irodalomban mint tungid típus ismeretes (LIPTÁK 1980,271) — ,, korábban és ma is a Bajkálon túl, a Szelenga folyó medencéjében és főleg Kelet-Tuva tájain élő rénszarvas [tenyésztőj nomádoknál fordid elő" (LIPTÁK 1980,272). b/ A bajkáli (paleoszibériai) típus a, ,paleoantropologiai anyagot tekintve az Altaj vidékén és a Bajkál vidékén fordid elő ' ' (LIPTÁK 1980,271). cl A belső-ázsiai [central asiatic] (észak-mongoloid) „emberfajta a Szovjetunió területén a prehistorikus és ma élő népességben is jelentős ' ' (LIPTÁK 1980,275). ál Színid (észak-kínai) rassz. „Ez a kínai-alföld ősi embertani típusa, már az aeneolitikumban fellelhető. Ma Kelet-Ázsia jellemző emberfajtája ' ' (LIPTÁK 1980,271). Ha meggondoljuk, hogy ezeknek az embertani típusoknak az eredeti földrajzi környezete — légvonalban is! — kb. 6000 vagy még több km-re esik a Kárpát-medencétől, akkor mind a szajáni, mind a bajkáli, mind a belső-ázsiai vagy szinid típus kárpátmedencei megjelenése egy népesség igen hosszú úton való elmozdulásnak/vándorlásnak a bizonyítéka A Duna-Tisza közi kora avar kori népességek fizikai megjelenése (szajáni, bajkáli, belső-ázsiai, szinid típusok) megfelel az avarok történeti forrásokból ismert belső-ázsiai eredetének (POHL 1988,27-40; NÉMETH 1991,119). Amint azonban a régészeti leletek esetében nem lehet minden esetben bizonyítani, hogy a messzi földre elkerült tárggyal együtt egy ember vagy embercsoport is elmozdult, elvándorolt, ugyanúgy a 7. század elejéről vagy közepéről származó embertani leletek esetében sem igazolható, hogy a/ az adott ember vagy apja vagy nagyapja jött-e egyenesen BelsőÁzsiából, b/ mivel egyelőre —tudomásom szerint — ismeretlen a mongoloid népességek 5-6. századi lakóterületeinek — enklávéinak — nyugati határa, így nem lehet tudni, hogy a 6. századi kelet- vagy közép-európai mongoloidok mind „egy menetben" érkeztek-e Belső-Ázsiából a Kárpát-medencébe, vagy pl. a hun korszakban a Volga-vidékig eljutott mongoloid népesség 6-7. századi leszármazottainak