A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZALAI Ferenc: A Csanytelek-Palén feltárt középső bronzkori csontvázleletek antropológiai vizsgálata

1. grafikon: Az ante mortem elveszített fogak (•) és a Caries incidenciája (H), a fogtípusok megoszlásának százalékos aránya. Mindkét nem Diag. P. Ante mortem tooth loss (•) and incidency of caries (B), percentage distribution for each type of teeth. Both sexes A HAMVASZTOTT CSONTVÁZLELETEK VIZSGÁLATA (17-19. táblázat) A 37 esetben megfigyelt hamvasztott temetkezésből 27 umás (73%) és 10 szórthamvas (27%) volt. Az umás temetkezések közül 10, a szórthamvasok közül pedig 2 bolygatott volt. A bolygatásra vonatkozóan, az 83. és 84. sírok esetében antropológiai megfigyeléssel szolgálhatunk: az 83. sírból származó 8. számú edénymellékletben hamvasztott csontmaradványok mellett, 8 db nem hamvasztott koponya- és 4 db vázcsonttöredék is volt. Az 84. csontvázas gyermeksír hiányos koponyacsontjaihoz pontosan odailleszthető a hamvasztott sír edényéből származó három koponyacsontdarab. Feltételezésünk szerint a csontvázas sír már megvolt, amikor a hamvasztásos temetés történt, ekkor a kiásott földdel megbolygatták a koponyát és visszatemetéskor véletlenül kerülhettek az edénybe a koponyatöredékek. A hamvasztott leletek vizsgálata során összesen 42 egyént sikerült elkülöníteni, 5 esetben (két umás és három szórthamvas) két-két egyén maradványait azonosítottuk. Megjegyezzük, hogy a két egyén hamvait tartalmazó sírok bolygatatlan temetkezések, tehát a két személyt együtt temették el. A 9., 40. és 98. sír leleteinél, a hamvak zömmel egy valakihez tartoznak, a második egyénre csak néhány azonosítható töredék utal, míg a 31. és az 86. sír hamvainál arányosan oszlik meg a két egyénhez tartozó maradványok mennyisége. Feltehetően a halotthamvasztást többször, ugyanazon a helyen végezhették, így a megégett csontok összegyűjtése során, az előző hamvasztásból ottmaradt töredékek is oda keveredhettek. Ahol pedig azonos mennyiségben voltak a két egyénhez tartozó töredékek, ott valószínűleg együtt hamvasztották el a halottakat. A csontmaradványok kiégettsége és fragmentáltsága nagyon változó, gyakran ugyanazon egyén hamvai esetében is, néha a gyenge kiégettség miatt egészen csontszerűek a hamvak (9. kép 1-16). Hat esetben (16,2%) találtunk égetett állatcsontot a hamvak között (15. táblázat), ezek minden esetben kis mennyiségben fordultak elő és valószínűleg a