A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HAJDÚ Béla - UJSZÁSZI Róbert: Ebvédjegyek, ebbárcák a mai Csongrád megyében

5 mm magas beütött sorszám (926*, 927*, 928*, 969*.).

7 1892-ből nem került elő ebvédjegy. 1893-ban csúcsára állított rombusz formájú, 49 x 38 mm-es méretű, egyoldalas, vékony sárgarézlemez ebvédjegyek készültek, a korábbi vonalas szegélytől eltérően gyöngysoros szegélyezéssel, azon belül azonos felirattal és teljesen vert évszámmal (3. ábra). A gyöngysoron belül, alul agárfej, fölötte 5 mm magas beütött sorszám látható (33*, 34*.)

8 Az 1894. évi ebvédjegyek kerek, formán belül lyukasztott, 32 mm átmérőjű, peremes, 1 mm vastag sárgarézlemezből készültek. A felirat nem tér el a korábbiaktól, az évszámból az utolsó két számjegy (94) utólag beütött. A köriratot alul középen * jel választja el, fölötte a szokványos agárfej, a középmezőt megfelezi egy a köriratig terjedő vonal, az 5 mm magas szám (39*) a vonal fölött van beütve (4. ábra). 1895-ből nem került elő ebvédjegy. Az 1896-os milleneumi évtől kezdődően az ebvédjegyek kivitele jelentősen megváltozott, és 1917-ig igényesebb, kétoldalas kivitelben — 1917-től, mint háborús évtől eltekintve - vastag (1,5 mm) vörösrézlemezből készültek. A lyukasztás ebben az időszakban néhány évben (1910-1914) még ráadásul a hátoldalon megerősített, úgynevezett kihúzott furatperemezéssel készült. (Ez utóbbi megoldás kiküszöbölte, hogy az általában vastag, erős anyagú, legtöbbször 2 mm-es anyagvastagságú réz- vagy, vaskarika a lyukasztásnál kikoptassa a védjegyet. Furatperemezés hiányában ezzel a jelenséggel más esetben gyakran találkozhatunk.) Az anyagvastagság változása és a kiviteli minőségjavulása mellett megjelentek az ebvédjegyeken az I., II. és III. oszt. feliratok is.

9 A hátoldalakon gyakran egy kutyafej, máskor egy teljes testével állva, ülve, vagy fekve ábrázolt kutya volt megformálva. Az 1896. évi szegedi ebvédjegy csúcsára állított, lekerekített sarkú rombusz formában készült, vastag (1,5 mm) vörösrézlemezből, 43 x 33 mm-es méretben, kétoldalas kivitelben (5. ábra). A felirat a gyöngydíszítésen belül 4 mm magas betűkkel „SZEGED VÁROSI / EB-VÉDJEGY / III / 1896", a beütött 6 mm magas sorszám a vízszintesen elhelyezkedő évszám alatt 647**.

1

0 Az 1897-es évben III. osztályú ebvédjegyről tudunk, amely vastag, vörösrézlemezből készült 22 x 26 mm-es méretben, a beütött szám 737*. A védjegy levél alakú, 7 Uaz. 8 Uaz. 9 Az ebvédjegyeken ettől az évtől kezdődően — valószínűleg, hiszen 1895-ből nincs adatunk — megjelenő I., II. és III. római számok a különféle céllal (például haszonállat, házőrző, vagy vadászeb, illetve kedvtelésre) tartott kutyákat jelenthetett. Ezzel a fajta osztályozással más városok vagy megyék esetében nem találkozunk. Megkülönböztetés fellelhető például a bevezetőben említett módon egy Fejér vármegyei darab esetében. További hasonló megkülönböztetés szintén Fejér vármegyei bárca esetében tapasztalható, amikor a felirat - „1899 / FEJÉRVÁR-MEGYE / -50 KR" - értékjelzést is tartalmaz. Az adatokból kitűnik, hogy a fizetett adó mértéke meghatározta a kutya fajtáját vagy tartását. A szintén a bevezetőben említett .ADÓMENTES" feliratú bárca nagy valószínűséggel állami szervezetnél (rendőrség, honvédség) tartott haszonállat bárcája volt. 10 A kutatások során előkerült az 1896. évi szegedi ébvédjeggyel méretben, anyagában és vastagságában is megegyező bárca, amelynek felirata „1901 / FEJÉR-VÁRMEGYE / ADÓMENTES"(**). Megegyező formájú, horganylemezből készült „1918 / HAJDUNÁNÁS"(***) feliratú, ebvédjegy szintén ismeretes. Mindhárom darabon a hátoldali agárfej is azonos, csupán a gyöngydíszítések és a peremezések mutatnak apró eltérést. Figyelemre méltó, hogy több mint 20 év távlatában az ebvédjegyek gyártása ugyan abban a formában történt és egyik oldal szinte teljes azonosságával készültek bárcák, más-más helységek számára. 68