A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
HAJDÚ Béla - UJSZÁSZI Róbert: Ebvédjegyek, ebbárcák a mai Csongrád megyében
A köznyelv a kutyák azonosítására szolgáló, nyakörvre erősíthető, névvel ellátott, sok esetben házi készítésű medálokat, táblákat és bilétákat gyakran nevezi bárcának, holott ezek csak formájukban hasonlítanak a valódi bárcákhoz. Jelen tanulmány ezek vizsgálatára nem terjed ki, csak a hivatalosan is ebbárcának tekinthető példányok közlésére szorítkozik. Szintén nem foglalkozunk azokkal a különféle bárcákkal, amelyek országos jellegű használatra készültek, pontos közigazgatási területhez nem köthetőek (ilyenek jellemzően az 1950-es évek elejétől készültek). Az ebbárcákat általában egy kis lyuk fúrásával, ritkábban a test anyagából kiképzett lyukon át rögzítették a kutyák nyakörvéhez, többnyire egy erős vaskarika segítségével. Az esetek nagy részében azt tapasztaltuk, hogy a karikák méretükben és anyagukban egészen hasonlóak voltak az egyes korszakokban. Igaz, hogy azon a néhány kiváló állapotú darabon - amelyeket mintapéldányként értékeltünk - sem volt karika, ezekről azonban talán utóbb távolíthatták azt el, mint ahogyan több precedenst láttunk arra is, hogy a gyűjtők levették a karikákat a bárcákról (egy két darabon a leszerelés nyomaiként értékelhető kis karcolások is megfigyelhetőek a furat körül). Megtalálható a Móra Ferenc Múzeum Éremtárában egy olyan bárca is, amely kutyanyakörvnek tűnő lánccal együtt került a kollekcióba, bár a kis átmérő miatt meglehetősen kistestű, vagy esetleg kölyök kutya nyakörve lehetett. Az ezen lévő karika, bár nagyobb a szokottnál, vélhetően eredeti lehet (a darab 1982-ben került a múzeum gyűjteményébe). Mindezekből tehát arra következtethetünk, hogy a bárcának részét képezi a karika is, a kettő egységet alkotott. Megerősíti ezt a vélekedést az a tény is, hogy egy 1902 tájékán keletkezett ebbárca mintalapon minden képen karikával együtt kínálta fel a - sajnos ismeretlen - gyártó különféle típusait megrendelésre. 5 Tekintsük át ezek után a Csongrád megyei ebbárcákat: SZEGEDI EBVÉDJEGYEK ÉS EBBÁRCÁK Az első előkerült szegedi ebvédjegy 1889 évszámot visel. Alakja kerekített sarkú háromszög, mérete 35 x 39 mm, formán belüli lyukasztással (1. ábra). Körbefutó - „SZEGED VÁROSI EBVÉDJEGY 1889" - felirat és évszám olvasható rajta, az évszámból a „89" utólag beütött kiegészítés. A védjegyeken középen alul egy agárfej látható, fölötte 5 mm magas, beütött sorszámozás, a vörösréz változaton kétjegyű (23*) a horgany változaton négyjegyű (1043*, 1045*, 1047*) 6 számozás van. Ebből az évből azonos méretű és veretű, egyoldalas darabokról tudunk vékony vörösréz- és horganylemezből. A különféle anyagok alkalmazása feltehetően az egyes fizetési osztályok jelölésére szolgált. 1890-ből ugyan nem került elő ebvédjegy, viszont elképzelhető, hogy az előző évben évszám kiegészítéssel használt darabokat ebben az évben más évszámmal adták ki. Akövetkező, 1891. évben kerek, formán belül lyukasztott, 32 mm átmérőjű, egyoldalas, nikkelezett (csak az előlapon) vékony horganylemez ebvédjegyek kerültek kiadásra (2. ábra). A felirat az 1889. évi bárcákkal megegyező, a köriratban az évszám utolsó két száma utólag beütött. Alul ugyancsak agárfej látható, fölötte 5 RAYMAN János: Ebbárca mintalap. Éremtani Lapok 80., 2003. augusztus, 14-16. o. 6 Feltehetően megmaradt, ki nem adott védjegyekről van szó. 67
