A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
MÓD László: A Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületének megalakulása
LASZLO MOD THE FOUNDATION OF THE NATIONAL ASSOCIATION OF SANDY SOIL VINE-GROWERS The Association, which was formed to become a nationwide representative body of wine growers, who planted vines on sandy soil, played an important role in the history of Hungarian vine-culture and wineries. Despite of the sandy soil grape producers' better marketing position after the grape-louse epidemic that had hit most wineries badly, towards the end of 1900s they had to face a great deal of other problems that demanded for professional representation. Not only was the marketing of wines extremely challenging but purchasing resources for wine-growing as well. The foundation of the Association was concluded from two events which were held in the aid of modernising and improving vine-cultures on sandy soil. At the first national winery congress of sandy soil producers, the most prominent wine experts of the era held lectures and at the vine/ winery exhibition, the vine dressers were provided with a chance to exhibit their products. MELLEKLET Sz. Szigethy Vilmos 3 3: Üdvözlet A munkád javát elvégezted S most ünnepet ülsz, magyarom, Ki szántva vetve-egész élted Ottan töltöd az ugaron, Akinek szívében a munka Minden pici helyet betölt, És aki mégis sirva látod, Hogy nem neked terem a föld. Nézdd, ezer éves ez az átok, De azért rajtunk nem fogott, Volt már idő, hogy Szeged népe Majd mind egyszálig elfogyott. Volt már idő, hogy azt gondoltuk, Sötét az éjszakánk s örök, Aki ma Dárius közöttünk, Holnap szegény hajótörött. S uj fészket raktunk, esztendőre Már uj kéményünk füstje szállt, Szerettük ezt az ösi földet És elkerültük a halált, Kissé tán hosszú volt az éjjel, Mig felváltá a virradat, De kivártuk a pirkadását, Szeged azért Szeged maradt. A munka javát elvégezve Most hozzánk jöttél, magyarom, Határunknak nincs szikladisze, Csak itt, csak ott egy kis halom, Amerre messze eltekintesz, Hegy sehol sem következik, De termőföldünk az egekkel Egybefonódva, halk-szeliden, Békén összeölelkezik. A délibábnak játszi képe Minket nem csal meg soha már, Idegen részből álmok szárnyán Hijába jön vihar-madár A mi madarunk a pacsirta; Dalát kiséri a dalunk, És termő földünk csak az álmunk, Gyümölcs-hozó diadalunk. Gúnyánkon nem lelsz cifraságot, De nem is szennyezi be folt, A vagyonunk vér árán szerzett, Nincs benne morzsányi rabolt, Sivó homokban kezeinknek Nyomában uj élet terem, Nincs a világon ennél tisztább, Ragyogóbb földi szerelem. Munkáskezek, hozott az Isten, Szeged, a testvéred fogad, Rög szerető, dolgos e népség, Olyan, akárcsak tenmagad. Fogjatok kezet szeretettel Arról ismerjék a magyart, Hogy elfelejti száz viszályát És egyszer végre összetart. 33 Sz. Szigethy Vilmos verse, amelyet az ünnepi alkalomra írt. 16
