A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt

polgári kormánynak minden eszközt igyekeztek biztosítani. Ugyanakkor a hadsereg szervezetében és a közigazgatás irányításában biztosítani akarták döntő' befolyásukat. Meggyőződésük volt, hogy az adott történelmi szituációban a polgári demokratikus rendszer kiépítésének jött el az ideje, ugyanakkor gyanakvással éltek a polgári pártok mögött álló politikusokkal kapcsolatban. Az ancien régime megbuktatására e bizalmatlanságot félretették, de a fokozódó válsághelyzet, a nézőpontok közötti különbségek, a mindennapi politikai küzdelem növelték a konfliktusokat. A politikai ellentétek ennek megfelelően egyre élesebben jelentkeztek. A forradalom napirendre kerülésével a korábbi kisebb-nagyobb mozgalmon belüli ellentétek október második felében átmenetileg mérséklődtek. A forradalom aktusa során hatalmi tényezővé váló szociáldemokraták berkein belül az átmenet eufóriája a belső ellentétek tompulását, egyfajta békességet eredményezett, melynek jegyében olyan személyek is bizalmi pozíciókba kerültek, akik a korábbi időszakban kritikus, radikálisabb véleményeket fogalmaztak meg a pártvezetősséggel szemben.

8 A párton belüli irányzatok, nézőpontok pozícióba helyezése egy olyan kompromisszum volt, mely a munkásmozgalom egységét szimbolizálta, reprezentálva, hogy a mozgalmon belül a célok közösek és a meglévő differenciák melyek a munkásság erejének, felkészültségének különböző megítéléséből adódtak nem jelentenek feloldhatatlan ellentéteket. Jelentős párton belüli bázissal rendelkeztek azok, akik a munkásságot már 1918 őszére a teljesen önálló politikai cselekvésre alkalmasnak látták, ezen körök a pártvezetéstől erősebb pozíciók megszerzését, a politikai kérdésekben markánsabb válaszokat követeltek.

9 A munkásság erejének különböző értékelése, és elsősorban az ebből levont különböző politikai következtetések kezdetektől feszítették a munkásmozgalom egységét. A szociáldemokrata törekvések a hadsereg és a közigazgatás feletti ellenőrzés megszerzésére ellenállást váltottak ki a Károlyi-párt többségéből. A velük folytatott politikai harc, mely a körülmények nehezedésével párhuzamosan fokozódott, rövid időn belül felerősítette az MSZDP-n belül az ellentétes vélemények erőteljesebb formában való megjelenését. Ebben a szituációban katalizátorként hatott a Kommunisták Magyarországi Pártjának november 24.-i megalakulása, propagandatevékenységének kibontakozása. A rendszerváltás előtti állampárti történetírás természetesen kiemelt helyen foglalkozott 1918-19 történetének taglalásakor a KMP megalakulásával, szerepével. A párt létrejöttének szerepe ezen interpretációban az erősödő, a polgári forradalmon túllépni akaró, de még a forradalmi élcsapat hiánya miatt szervezetlen erők összefogását volt hivatott felgyorsítani.

1

0 Magyarországon a bolsevizmust, Lenin írásait tudományos igénnyel ismerő, és elfogadó személyek köre igen szűk volt, emellett még szűkebb volt azok köre, akik a bolsevizmusnak az orosz polgárháborúban vál8 Pl. Landler Jenő, Pogány József, Hamburger Jenő, Varga Jenő a kibővített pártvezetőség tagjai lettek. 9 Közülük később többen, de nem mindnyájan, bolsevikok lettek. Ugyanakkor az adott időszakban e személyek még szociáldemokratának tartották magukat, politikai erőterük, bázisuk is a párton belülről támadt. 10 Lásd. HAJDÚ Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Kossuth Könyvkiadó Bp. 1968. 195. o. 139