A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
SÍPOS József: Teleki Pál 1922-es kampánya és megválasztása Szegeden ..
rése feltételének a jogrend és a demokratikus viszonyok megerősítését, azon belül a „zsidókérdés valamelyes elcsendesítését" tartotta szükségesnek. Ezt ugyan a kormányok deklarálták, — írták - de nem valósították meg. Elismerték, hogy a zsidókérdés elcsendesítése önmagában nem csökkentené a külpolitikai elszigeteltségünket, sőt a jóvátétel fizetését továbbra is megkövetelnék az országtól. Mégis megkérdezték a miniszterelnöktől: „vajon miért, hogyan tartja külpolitikailag nélkülözhetetlennek Teleki Pált, a tudományos alapon antiszemitát ?" Figyelmeztették: külföldön „a magyar antiszemitizmust (...) Teleki Pál tudományos alapja sem fogja elfogadhatóbbá tenni. Ellenben külpolitikai nélkülözhetetlenségébe antiszemitizmusát feltétlenül belevinné, éppen mert tudományos alapú meggyőződés." Telekit arra tartották alkalmasnak, hogy „itthon, antiszemitáink és fajfanatikusaink között érvényesítse igazát külpolitikai kérdésekben. Nem kívánjuk, - írták - de tény, hogy egy zsidó valamelyik miniszteri székben külpolitikailag sokkal hasznosabb lenne, mint Teleki Pál gróf - tudományos alapon." 1 5 Tisza István egykori lapjának, Az Újságnak, - amely 1919 őszétől már egy mérsékelt liberális vonalat képviselt — ebben a kérdésben kétségtelenül igaza volt. Ez újabb nagy presztizsveszteség volt Telekinek, legalábbis liberális körökben és természetesen Szegeden is. Másnap Bethlen a Tisza szálló dísztermében tartott kampánybeszédében a királykérdésről és a nemzetközi szabad kereskedelem helyreállítása mellett az Egységes Párt céljának nevezte: hogy „ebben az országban keresztény nemzeti demokrácia létesüljön. Szükség van arra, hogy minden társadalmi osztály, (...) részt vegyen a közügyek intézésében. Elmúlt az az idő, amikor hatalmi szóval többséget lehet teremteni. Keresztény demokráciát akarunk, mert elég volt a materialista tanokból." Valószínűleg a szegedi zsidóság meggyőzése miatt is kijelentette: sohasem hirdette a „felekezeti elnyomást semmiféle téren. En a magam részéről a jogegyenlőséget hirdettem mindig, a jogegyenlőség elvének alapján állok és fogok állni minden körülmények között." Végül Telekit ajánlotta a kerület képviselőjének, mint ama férfiak egyikét, aki a „nemzetnek hasznot hoztak, akik a nemzetet méltóan képviselték." A miniszterelnök beszédének felekezeti elnyomást tagadó és a jogegyenlőséget hirdető részének jelentőségét csökkentette, hogy az utána szóló Gömbös Gyula, aki ekkor az Egységes Párt ügyvezető elnöke volt már a fajvédelem szükségességéről beszélt. Kijelentette: „mi a keresztény gondolatban nem vallásfelekezeti, hanem fajvédelmi gondolatot látunk. Minden független állam öntudatos faji életet akar élni. Legkevésbé a zsidóság veheti ezt tőlünk rossz néven, mert a zsidóság fajvédelmi szempontból tökéletes életet él." A fajvédelmi gondolat - Gömbös szerint - „nem jelenti az elnyomást, csak az erőviszonyok igazságos elhelyezését." Ezután Mayer János földművelésügyi miniszter, parasztpolitikus, majd Kószó István belügyi államtitkár, a város III. választókerületének képviselőjelöltje és Kelemen Béla a szegedi ellenforradalmi kormány volt minisztere, kormánybiztos-főispán beszéltek. Ok is Teleki támogatását kérték az első választókerület szavazóitól. 1 6 Az Egységes Párt politikusainak Teleki jelöltsége melletti kiállása hatásos támogatás volt. Ezzel országosan és Szegeden is megkezdődött a választási kampány. 15 Az Újság, 1922. III. 29. 1. p. 16 Világ, 1922. III: 28. 4. p. és az Új Barázda, 1922. III. 28. 1-2. p. 130
