A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

kitűnő drámájának, hogy ez a darab most már akkor is zsúfolt házakat csinálna, ha véletlenül (amiről szó sem lehet) a világirodalom leggyengébb terméke volna is." Ez a megállapítás bizonyosan igaz, a Hiradó cikkírója jól érzékelte a közhangulat mozgását. S mint ilyen, álláspontja, a kormányzati oldal önkritikájaként is értelmezhető. Ám a cikk másképpen is ügyes. Röviden, de tárgyiasan áttekinti a darab elleni támadások történetét, majd — e bemutatás részeként — megvédi a hadsereget: „Most Szegeden feszítik keresztre a darabot, és ebben a keresztbefeszítésben nem a katonaság jár elől, hanem maga a színház, amely szintén túlságosan óvatoskodik a Katonák-kai szemben." Ezzel a cenzori szerepet a katonaságról a színházra, az üzleti életre helyezte át, s a lehetséges közönségellenszenvet a színházi ügyeskedésre irányítja. A „szegedi színház igazgatósága" ugyanis „megnyirbáltatta jóelőre a darabot, mint valami cenzor". A névtelen újságíró példákat is hoz a rendezői „kék plajbász" működésére, jelezve, hogy mit húztak ki a darabból. Állítása tehát bizonyosan igaz. Legföljebb arról hallgatott, hogy a színháznak ez az óvatoskodása, félelme megalapozott volt: a darab elleni támadásokra reagáltak így. Ám az, amit a Hiradó munkatársa követelményként szögez le, ma is helyeselhető: „hanem a szerdai bemutatón sértetlenül óhajtjuk látni és hallani színpadunkon a Thury Zoltán darabját, mert ha tűrhetetlen volna a cenzúra a katonaság részéről, akkor még fokozottabban tűrhetetlen az egy magyar színtársulat részéről, amely az ország második városában szerencsés jelenleg működhetni." Ez az érvelés, bizonyos célzatossága ellenére is, még a szabadelvű eszmeiség uralmának romló viszonyok közötti érvényesülését dokumentálja. A darab körüli huzavona természetesen a szerzőt is Szegedre hozta. Mint a Napló aznapi, január 21-i híréből kiderül, Thury 23-án táviratot küldött Makó Lajos igazgatónak: Szíveskedjék főpróbát szerdán délelőtt tartani. Téves felfogással szemben Szegeden nagy sikert óhajtok. Főpróbán ott leszek. Szíveskedjék számomra páholyt fenntartani. Thury. E rövid szöveg egyik utalása fölöttébb érdekes. A „téves felfogásra" való utalás alighanem annak jele, hogy a darab meghúzásának híre Thuryhoz is eljutott: jelenlétével ezt akarta hatálytalanítani. S ha így van, ez azt is jelenti, éltek régi szegedi újságírói kapcsolatai: volt, aki időben „megsúgta" neki, mit terveznek darabja ellen. Mindenesetre jellemző, hogy amíg a Hiradó „lebegtette" a színészek fölgyógyulását, a Napló teljes határozottsággal jelentette ki: „Itt említjük meg, hogy Szerémy Gizella asszony és Pethes Imre, a főszerepek ábrázolói, ezen a bemutatón részt vesznek." A bemutató napján, január 25-én megjelenő Szegedi Hiradó-szám további fontos mozzanatokról számol be. Mindenek előtt: rögzíti a darab iránti fölfokozott érdeklődés tényét. „A bemutató iránt elképzelhetőleg oly nagy az érdeklődés, hogy egyetlen elsőrendű hely sem volt már ma [azaz: 24-én] kapható. A közönség valósággal dulakodott a pénztárnál, hogy jegyekhez juthasson, de már reggel csak 68 Thury Zoltán Szegeden. SzN, 1899. jan. 21. 98