A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
egyetért mindenki, kinek politikai hitvallása az övéikkel megegyezik." Thury e tósztja alighanem valamiféle egyeztető szerep terméke: a két szegedi „aktivista", a pártelnök és a köri elnök is osztozni akart a választási győzelem dicsőségében. Az ebéd, persze, még nem zárta le a programot. Utána a képviselő és csapata néhány tanyát keresett föl. Előbb „a párt egyik kiváló bajnokának, Vőneki Józsefnek" a tanyájára hajtattak, majd Kiri János és Fődi Ferenc tanyáját keresték föl. Utóbbinak „udvarán, árnyas eperfák alatt kitűnő magyaros uzsonna várt a társaságra". Babó és kísérete innen, Dorozsmán keresztül indult haza. „Az út márcsak egyszer szakadt félbe, de nagyon kellemesen. A dorozsmai függetlenségi párt derék polgárai értesülvén a szegedi második kerület választóinak érkezéséről, elállták a kocsik előtt az utat, s nem engedték tovább a menetet, míg a dorozsmai népkör helyiségében szíves vendégszeretettel meg nem kínálták néhány pohár jó borral a szegedi elvtársakat." S ahol bor van, ott fölköszöntő is akad, „hogy a két választó-kerület egymás iránti rokonszenvét kimutassa". A tósztokban kifejeződő politikai koreográfia itt így alakult: „Dudás Béla ügyvéd, a dorozsmai népkör elnöke, a két választó-kerület képviselőire, Sima Ferencre és dr. Babó Emilre köszöntötte poharát. Dr. Babó Emil a negyvennyolcas és függetlenségi pártra, Polczner Jenő a függetlenségi párt polgáraira, Thury Zoltán a tápéi és a szegedi II. választó-kerület hazafias polgárságára, Kószó István a függetlenségi sajtóra és annak szegedi képviselőjére, a »Szegedi Naplóra« köszöntötte poharát." A csapat, ahogy a Napló írja, „sötét este érkezett haza". 5 3 Ez az út Thurynak már egyik utolsó szegedi nyilvános szereplése volt. Ezt követően már csak egyszer, Keméndyné Drucker Irma pedagógusi működésének jubileumán, a június 23-án este rendezett díszvacsorán 5 4 vett részt. Ez utóbbi alkalommal speciális vendégsereg jelent meg a leánynevelő intézet igazgatónőjének asztalánál. A ház népén s a tantestület tagjain túlmenően egy apátplébános és néhány újságíró, valamint tanügyi férfiak köszöntötték az igazgatónőt. A vendégsereg szociometriáját jellemző mód, megint csak a fölköszöntők rendje mutatja a legjobban. „Tergina Gyula [királyi tanfelügyelő] az ünnepeltre, Ferenczy János népiskolai igazgató a Keméndy-családra, Nagy Gyula erdőfelügyelő, kinek két szép kis leánykája tanul az intézetben, a tanítótestület ifjabb tagjaira, Keméndy Nándor a házigazda vendégeire, Vass Mátyás Keméndy Nándornéra, Thury Zoltán az intézet igazgatónőjére és a körötte működő lelkes tanerőkre, Keméndy Nándor a szegedi sajtóra, Békefi Antal dr. Tergina Gyulára, Tergina Gyula pedig lelkes munkatársára, Ivánkovics Jánosra köszöntötte poharát.". 5 5 A fölköszöntők — bár a középpontban értelemszerűen az ünnepelt állott — bizonyos értelemben körbe haladtak. A sajtó — így Thury és Békefi is — megkapta a házigazdától, ami nekik járt. Cserében „megszellőztették" az ünnepelt altruista gesztusát, azt tudniillik, hogy Keméndyné megígérte, „míg az intézet fennáll, egy tanítói árvát mindig teljesen díjtalanul fog a többiekkel egy ellátásban és nevelésben részesíteni". 53 Uo. 54 Vö. Jubileum a Keméndyné intézetében. SzN, 1892. jún. 24. 4. 55 Uo. 93
