A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
Kőrösy-féle vendéglőben is zajlott az ünneplés. Hogy Thury részt vett-e a belvárosi templomban tartott misén, melyet Rózsa Ferenc apátplébános celebrált, s a helyi előkelőségek színe-java meghallgatta, nem tudjuk: Thury nevét itt nem említik Aft meg. De mint a Napló március 16-i beszámolójából kiderül, az esti alsóvárosi társasvacsorán ott volt, s „koccintott". Itt, a beszámoló szerint, „[elgymást érte a sok éljen, mely Kossuth Lajos és a szabadságharc nagy hősei nevére fölhangzott. A sok felköszöntő között dr. Babó Emü Vőneky Pált, az alsóvárosi népkör általánosan tisztelt elnökét, Pap János Babó Emilt, Polczner Jenőt és Kulinyi Zsigmondot, Kulinyi Zsigmond Szeged város hazafias polgárságát, Polczner Jenő a népnevelésügy egyik kitűnő bajnokát, Tóth Gyulát, Thury Zoltán Polczner Jenőt, a szegedi függetlenségi párt szeretet elnökét, Tóth Gyula Kulinyi Zsigmondot és Thury Zoltánt, végül dr. Babó Emil az alsóváros lelkes és szép asszonyait és lányait éltette." Ezek a poharazgatáshoz rendelt szónoklatok, persze, a rituálé részei voltak; jelentésük és jelentőségük történeti szemiotikai elemzést érdemelne. Formalizáltságukat jól mutatja, hogy a fővendég, az új képviselő nem maradt a táncolók között, hanem egy másik helyszínre sietett, föltűnt például a Fonyó-féle vendéglőben is, hol „a haza függetlenségére köszöntötte poharát". Thury aktivitásának egy másik terepét jelzi, hogy hamarosan már az „éhező tótok" megsegítésére irányuló akciók részeseként tűnt föl. A Napló március 23-i, Gyermekek a tótokért című híréből 4 9 kiderül, hogy a „szegény árva megyeieknek" a megsegítésére Keméndyné Drucker Irma nőnevelő-intézetének bennlakó növendékei is akcióba léptek, s két délután, március 26-án és 27-én jótékony célú előadást akartak rendezni. A programban, amelyben szavalatokat, színpadi jeleneteket és zeneszámokat ígért, mindjárt a második szám Thury verse: „Prológ. írta Thury Zoltán, szavalja Zsótér Sarolta." Mikor írta ezt a prológot Thury, nem tudjuk, de valószínűleg ekkor, e napokban, közvetlenül reagálva az aktualitásokra. A beharangozó ugyanis csak általánosságban, mint prológot említi a verset, a beszámolóból 5 0 azonban már kiderül, ez csak műfaj megjelölő alcíme a versnek, a cím A kis drótostót lett. A jótékony célú rendezvény, amelyet Keméndyné növendékei tartottak, a nyüvános akció része volt. Maga a Szegedi Napló is kivette belőle a részét. Március 25-én pl. Éhező tótok Szegeden címmel kis színesben álltak az ínséget szenvedők mellé, szolidarizáló hangnemben. Keméndyné növendékeinek 26-i rendezvényeiről pedig 27-én részletes beszámolót 5 1 közöltek, s e beszámoló maga is a propaganda része. A növendékek, olvashatjuk a beszámolóban, ,,[s]zinielőadást rendeztek az éhező tótok javára, belépti díj mellett, s már ma az első előadásra 100 frtnál nagyobb összeg gyűlt be a nemes célra. A díszes és előkelő közönség egészen megtöltötte a tágas termet, és sokat tapsolt. Három kis vígjátékot adtak elő olyan precizitással, amilyet az üyen kis művészektől alig lehetne várni. Azonkívül zongoráztak, énekeltek s Zsótér Sarolta prológot, Löffler Etel pedig epüógot szavalt". A prológot, A kis drótostót című, nyolcszakaszos verset, Thurynak ezt az újabb költői megnyüatkozását a lap egész terjedelmében közzé is tette. 48 Márczius 15-ike. SzN, 1892. márc. 16. 49 Gyermekek a tótokért. SzN, 1892. márc. 23. 50 Leányok az éhező tótokért. SzN, 1892. márc. 27. 7. 51 Uo. 90
