A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
utalta: „oda, ahol ez a sok ember csak magával társalog, az otthonokba." Azaz a magánemberek szabad öntevékenységében fedezte föl a vállalható politizálás szféráját. így azonban amit a politika „mögötti" metafizika helyett föltalált, „az csak egy parányi illúzió, melyet a jövő reményeire építenek az emberek, s ki se hoznak a házaikból." Nem hozzák ki ezt a reményt a házaikból, mert: „Attól félnek, hogy bemocskolná az utcai sár, vagy elveszne a kétségek között — s akkor aztán vége a politikának." 3 9 Thury fölfogása, a „parányi illúzió" védelme tehát a negatív politikai tapasztalatok tudomásulvétele, s a politikai cselekvéshez szükséges minimális metafizika megőrzése. Fölfogása korspecifikus jellegzetessége éppen ennek a határhelyzetnek a fölismerésében és tudatosulásában rejlik. 7 Közéleti érdeklődése ugyanis, már csak szociális érzékenysége, a való viszonyok iránti fogékonysága miatt is, megvolt, megmaradt. Sőt ez politizálásra is kényszerítette. Olyannyira, hogy 1892. elején az országgyűlési képviselői helyekért folytatott választási kampányba is bekapcsolódott: végig kísérte a függetlenségi párt jelöltjének Babó Emünek választási körútját. Jelenléte kettős természetű volt: tudósította lapját, a függetlenségi orientációjú Szegedi Naplót a körútról, s mint — mai terminológiával élve — „kommunikációs szakértő" segítette a jelölt kampányát. A választási rendezvényeken rendre föl is szólalt, támogatva Babót, s a függetlenségi párt ügyét. A lapban pedig lelkes és lelkesítő hangulatú beszámolókat közölt. Az első kampánykörútra 1892. január 17-én, vasárnap került sor: ekkor Babó Emü és csapata, az „alsótanyákat" kereste föl. 4 0 Hogy Thury milyen minőségben volt jelen e körúton, magából a január 19-i, Babó Emil diadalútja című beszámolójából kiderül. E cikk, a hírlapírói úzus szerint ezúttal sincs aláírva, de a szerző bizonyosan Thury volt: „A kitűnő jelöltet pártja előkelő tagjain s a választók óriási tömegén kívül lapunk egyik belmunkatársa is elkísérte útjára, s így közvetlen személyes tapasztalataink után konstatálhatjuk azt a páratlan lelkesültséget, mely a jelölt útját valósággal diadalúttá változtatta." Ez a jelenlevő, s az útról beszámoló munkatárs pedig nem lehetett más, mint Thury — akinek a jelenléte és fölszólalásai magából a beszámolóból is kiderülnek. A kampányút eseménytörténete, amely a beszámolóból szépen összeáll, maga is érdekes, s mind az akkori választási gyakorlatra, mind a Thury szerepvállalására jellemző. A gyülekezés az alsótanyai népkörben történt: Az „Alsótanyai népkörben, mely Szeged város függetlenségi polgárainak egyik, erős fészke, már reggel négy órakor gyülekezni kezdettek azon választók, kik elkísérni kívánták a tanyai nép látogatására induló Babó Emilt." A kör elnöke, Vőneky Pál félhatkor érkezett meg a körbe, akkorra már sok kocsi vette körül a „népkör helyiségét". Az első éljenzést Vőneky kapta. Maga a jelölt Babó Emü hat órakor érkezett meg, 39 Uo. 40 Vö. Babó Emil diadalútja. SzN, 1892. jan. 19. A kampánykörút leírását e beszámolóalapján adom. 84
