A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Szegediek Horgos utcanevei között

Magyar Ede egyéni tragédiája egy szegedi épület tervezése kapcsán következett be. A tervek többszöri egyeztetése közben beleszeretett a megrendelője feleségébe, s ezért az építkezést is a saját költségén fejezte be. Új életet próbált kezdeni. Ekkor az anyagi gondjai a csőd szélére sodorták, és felesége sem volt hajlandó elválni tőle. Végső kétségbeesésében 1912. május 5-én Szegeden a Jósika utca 14. sz. házban, mindössze 35 évesen önkezével vetett véget életének — agyonlőtte magát. Több munkája halála után is még elkészült. 2004-ben Szeged városa örökös gondozásba vette a Dugonics temetőben található sírját. Horgoson pedig méltóan viseli egy utcanév Magyar Ede műépítész itteni munkásságának emlékét. NYILASY SÁNDOR FESTŐMŰVÉSZ HORGOS-KAMARÁSON A szegedi születésű Nyilasy Sándor (1837-1934) festőművész, aki egykor tagja volt a nagybányai művésztelepnek, a Magyar impresszionista festészet egyik pionírjaként lett közismert festőművész. Édesapja, Ferenc, asztalosmester volt, aki a Pfeüschifter vezetéknevét Nyilasyra változtatta az 1800-as évek végén. A festőművész neve ma Nyilasyként és Nyilassyként is szerepel. Nyilasy Sándornak 1899-től Trianonig a Horgos melletti, a mára Horgossal összeolvadt Kamaráserdő nyaraló településen volt műterme. Ez a korabeli Orgonás út — mai Kamarási út bal oldalán, a negyedik parcellán állt, ahol ma szántóföld van a helyén. Innen járta Horgos utcáit, témát keresve. Idillikus, plein air stílusú falusi életképein a tájat és népét ábrázolta, ezért mára a képei dokumentumjelleggel is bírnak. A Horgost jól ismerőknek mindig élményt jelent a századfordulón készült képeit szemlélni. Kamarási tartózkodása idején festette: a Horgosi templom fákkal, a Szerelmespár, Tanyai fiatalság, Árnyékok a házfalon, a Sárkányeregetés, stb című alkotásait. És talán a legismertebb a Vasárnap című festménye, melyet 1908-ban festett valahol a mai Kálvária utca felső részének helyéről, nyugat felé, azaz a templom felé nézve. De, akkor itt még utca nem volt, sem házak nem álltak. A képet szemlélve látni az egykori falu szélét, a római katolikus Havasboldogasszony templomot, az 1961-ben leégés előtti eredeti toronykupolával. A plébánia és néhány faluszéli házacska a sokféle árnyalatú zöld falombok mögé bújt el. A nyári naptól szétáramló fényben az árnyékok alapján, valamint a templom fekvéséről meg lehet állapítani, hogy a kép délelőtt 10-11 órai időszakot ábrázolja. A zöld bársony gyepen fa árnyékában négy népviseletbe öltözött leány traccsol. A napsugár öröme tölti be az alkotást, melyen az árnyékok átlátszóak, színesek. A képen a zöld, a sárgák és a kékek tónusa uralkodik — Nyilasy palettájának egyik legvonzóbb elemeként. Nyilasy Sándor a század első éveitől kezdve nemcsak szegedi tárlatokon szerepelt rendszeresen, hanem Szabadkán, Aradon és Budapesten is. Műcsarnokbeli sikereiről a budapesti korabeli lapok kritikái tanúskodnak. A Vasárnap című festménye 1908-ban elnyerte a budapesti Lipótvárosi Kaszinó 1000 koronás díját, s a bécsi Künstlerhausban szintén feltűnést keltett vele. Nyilasy háromszor kiérdemelte az Andrássy-féle 4200 koronás ösztöndíjat, amelyből azután Európai tanulmányútjait fedezte. Mindig sietett azonban haza az Alföldre, mert emberként és 492