A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
PÁL József: A szegedi egyházak története 1944-1990
Szegedre. Ezek jelentős része munkaszolgálatra behívott zsidó volt, és ők jöttek vissza először a városba. A szegedi hatóságok, társadalmi szervezetek és egyházak jelentős lépéseket tettek a túlélők érdekében: 1944. okt. 24-én Valentiny Ágoston polgármester felfüggesztette a zsidó el271 lenes törvényeket, rendeleteket. 1945. jan. 19-én létrehozták a Délmagyarország szerkesztőségében a Nemzeti Segély szervezetet. 27 2 1945. márciusában a munkaszolgálatot túlélők a Zsidó Pártfogó Irodát hozták létre, és négynyelvű kiáltvánnyal fordultak a megpróbáltatásokat túlélő zsidó , , , 970 aggok, nők és gyermekek megsegítésére. A Pártfogó Iroda Korona u. 8 sz. alatti helyiségében folytak az egyéni felaján... . 97 A. lások, de az iroda megbízottjai is járták a várost gyűjtőívekkel. A visszatért zsidók munkájukat, a mindennapi gondok megoldása után, a vértanúk és áldozatok emlékének megörökítésére fordították. Az 1946. okt. 31-én újjáalakult Chevra Kadisa (főleg temetkezéssel és segélyezéssel foglalkozó Szent Egylet) gyűjtést indított a mártírok emlékművének elkészítésére, és 1947. szept. 21-én meg is történt a Mártírok Emlékcsarnokának felavatása a zsinagógában. 27 5 Az 1950-es években körülbelül 800-1000 zsidó élt Szegeden, és ezeknek közel % része 60 éven felüli volt. Bizonyára ez is nagy szerepet játszott abban, hogy az 1956-os forradalom után csupán 50-en távoztak illegálisan Szegedről, és 25-en kértek kivándorló útlevelet. A gondviselőjüket elvesztett idős zsidók gondozására hozták létre 1948. szept. 5-én a szegedi szeretetházat, mely a két budapestin kívül, az egyetlen vidéki létesítmény. 2 ' Az otthonba az ország egész területéről vettek — és ma is vesznek — föl idős embereket, de csak zsidókat. A lakók száma 1990-ig 20-25 között mozgott, de a bentlakókon kívül még 15-20 szociálisan rászoruló kapott kihordásos étkeztetést, és 8-10 zsidó egyetemista kóser ételekkel való ellátását is megoldották. Az intézeti ellátás vagy ingyenes, vagy résztérítéses volt. Az intézet 1996-ig nem vett igénybe állami támogatást, önfinanszírozású volt, illetve zsidó szervezetek és magánszemélyek támogatásából tartotta fenn magát. Nincs az intézetben emeltszintű ellátás, csak kétágyas szobák voltak, és vannak ma is. Az ellátottak 90%-a holocaust túlélő. Az intézetre mindig az élethosszig tartó gondozás volt a jellemző, a gondozottakat nem adták be kórházakba, elfekvőkbe. A zsidóság hitélete a keresztény felekezetekhez hasonló arányú volt. Az 1990 előtti 7-800 zsidóból 100-150 ember jelent meg péntek esténként a templomban, és az 50 körüli iskolaköteles gyerek közül 35-36-ot írattak be szülei a Talmud-Tórába. 27 8 271 Szegedi Népakarat. 1944. okt. 24 272 Délmagyarország, 1945. jan. 19. 273 Püsp. Lev. 616/945. 274 Délmagyarország, 1945. ápr. 19. 275 VARGA PAPI László: Zsidó magyarok Szegeden. Szeged. 2002. 23. old. 276 Uo.. 24. old. 277 Király Benjámin intézetvezető szíves közlése nyomán. 278 VARGA PAPI L m. 24. old. 455
