A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

KRATOCHWILL Mátyás: A szegedi vár és környéke a 18. századi erődítések és Mátyás újjáépítések után 1775 körül

A SZEGEDI VÁR ÉS KÖRNYÉKE A 18. SZÁZADI ERŐDÍTÉSEK ÉS ÚJJÁÉPÍTÉSEK UTÁN 1775 KÖRÜL KRATOCHWILL MÁTYÁS A 18. század közepétől több, részletes telekosztásos térképen kísérhetjük figyelemmel Szeged ősi magjának a Vár és Palánk környékének alakulását, városiasodását. A század elején 1714-ben megindult erődítések során létesült Eugenius árok karéja nyugati irányban növelte meg a Palánk területét. Ezidőtájt az újonnan erődített terület északi részén, — építési tilalommal szabályozottan —, csak a katonai élésház és várépítési hivatal épülhetett meg. Délnyugaton a várparancsnok sörfőzdéje és néhány háztömb kezdeménye látható. Odább, a vár nyugati kapujával szemközt az 1728-ban felépített városháza mögé, és mellé, — a Budai és Péterváradi kapuk közötti területen —, a század közepére rendezett vonalú utcák, háztömbök sora alakult ki. A városháza mögött felismerhetők a mai Feketesas, a Péterváradi kapun belül a mai Kárász utca kialakulása, valamint a Klauzál tér déli vonalának előzményei. A Palánk kis változtatásokkal a 20. század elejéig, a klinikák és a Dóm építéséig őrizte a 18. századi városszerkezetet. Az Oskola utca, a mai Roosevelt tér vonalvezetése máig is idézi ennek a kornak az emlékét. A várerődítés utolsó építkezései az 1770-es évek közepén értek véget, több eleme a hat évtizedig elhúzódó építés során nem bizonyult tartósnak, folyamatosan építve és avulva ment tönkre, a vár többi, építéssel nem érintett részével együtt. Az erődítés ellentmondásos voltát jellemzi, hogy mire elkészült okafogyottá, szükségtelenné vált. Mindezek ellenére, még egy rövid ideig a Szegedi Vár összhatásában egy impozáns, nagykiterjedésű, síkvidéki erődített vár képét nyújtotta. A korabeli tervek segítségével, a kétszáznegyven év előtti Szegedet, a város közepét elfoglaló várat, és környezete látképét idézzük vissza a rekonstrukciónkkal. Kár, hogy az ezt követő évszázad a várat — történelmi és építészeti emlék voltát feledve, empátia nélkül, csak a használati értékét látva, — nem tudta, de rendhagyó módon nem is akarta megtartani. 45