A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
PÁL József: A szegedi egyházak története 1944-1990
Szegeden a 19. sz. második felében jelentek meg a nazarénusok. A század végén már Kiskundorozsmán valamint Algyőn is találkozunk velük, és együttesen 20-30 főnyi csoportot alkottak. A századforduló tájékán (1897) vásároltak egy istentiszteletnek helyet adó épületet a Zerge (ma Batthyányi) utcában. Előtte magánházakban gyűltek össze. A két világháború között Szegeden is szabadon működhettek, csak 1939-ben szüntette be tevékenységüket a belügyminiszter, és adta át imaházukat a Magyar Országos Véderő Egyletnek. 25 3 A szovjet csapatok bevonulását a nazarénusok felszabadulásként élték meg. Nem csupán a szabad működési lehetőséget kapták meg, hanem imaházukat is visszakapták. A felszabadulás idején körülbelül 60 fő volt a szegedi gyülekezet lélekszáma, mely ekkor — Kiskundorozsma, Csólyospálos, Feketeszél, Felsőközpont, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Sándorfalva, Mórahalom gyülekezeteivel együtt — a kiskundorozsmai körzethez tartozott. A körzetet Kovács Károly vezette. A kiskundorozsmai körzetet a hódmezővásárhelyi kerület kapcsolta az országos központhoz. A kerülethez Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye gyülekezetei tartoztak Pusztai Pál irányításával. Az országos elöljárók id. Kálmán Kálmán és Nagy Imre voltak. (Az ÁEH. 1951. dec. 3-i felszólítására készült jelentés alapján. Iiis Sándor lelkész adománya.) A háború utáni 20 évben gyors ütemben nőtt a gyülekezeti tagok száma. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a TSZ szervezés és az iparosítás következtében sokan költöztek Szegedre a környező falvakból és tanyákról. Szeged szinte valamennyi nagyüzemében megjelentek, és szorgalmuk, becsületességük miatt nagy tekintélyre tettek szert. Egyébként a nazarénusok nem térítő munkával, hanem példaadással nyerik meg az embereket gyülekezetük számára. A fő utánpótlás a hívő szülők gyermekeiből történik. 25 4 A politikai élettől távol tartották magukat. A mindenkori államhatalomnak megadták a tiszteletet. Sem a TSZ. szervezéssel nem helyezkedtek szembe, sem az 1956-os forradalmi eseményekben nem vettek részt. Egyetlen dologban támadt súrlódás az államhatalommal. A nazarénus fiatalok, hitelveikből következően, megtagadták az eskütételt és a fegyverfogást. (A ne ölj! parancsolat radikális betartása.) Nem a gyülekezet tiltotta meg nekik, hanem saját lelkiismeretük szerint cselekedtek. 25 5 Előfordult, hogy néhányan fegyvert fogtak, de a gyülekezet nem közösítette ki őket. 25 6 Az 1970-es évek kedvezőbb egyházpolitikai légkörében, 1977-ben megszületett a megállapodás, melynek értelmében a nazarénus fiatalok a Honvédelmi Minisztérium építő- műszaki alakulataihoz vonultak be sorkatonai szolgálatra, és a ka252 P.T.P: Puritánul élni. Délmagyarország 1991. dec. 3. 253 SZIGETI Jenő: A kisebb magyarországi egyházak. In: A magyar protestantizmus 1918-1948. szerk: LENDVAI L. Ferenc. Kossuth 1987. 237. old. 254 Kis Sándor szíves közlése 255 Lásd: FODOR L m. 57. old. 256 Kis Sándor szíves közlése. 257 Lásd: VARGA István: Evangéliumi kisegyházak és helyzetük alakulása Csongrád megyében az 1980-as évek végéig. In: Alföldi Társadalom. V. kötet. Békéscsaba. 1994. 83. old. 451
