A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

SZABÓ Tamás: Egy szegedi sörkereskedő nagypolgári család: a Hutter família és a Hutter-Ferencsevits nagykereskedés

A panaszlevél tartalmán kívül is izgalmas dokumentum az utókor számára. A fejlécén látható új firma ugyanis hiteles vedúta-szerű ábrázolását adja a Palánk­ban álló kereskedésnek és a telek épületeinek. A ház homlokzatán kiolvasható Hutter-Ferencsevits fölirat, az emeleti és földszinti ablakok formai tagolása is pontos. Jól kivehető az épület udvara, közepén emberekkel és a magas gúlákba ra­kott kisebb-nagyobb fahordókkal. Az udvari porta szélén, félkörben további emele­tes és földszintes épületrészek árkádjai, tornácai láthatók. A háttérben középen a Szerb templom, tőle jobbra a vasúti híd íveiből hat szelvény látszik. A hídon vonat jön át Újszeged felől, elérve a hídfő Palánk felőli tövében álló egykori Back-malom kéményes épületeit. Az előtérben, az utcán emberek, a kereskedés bejárata előtt jellegzetes igás sörös-lovasfogat halad nagy söröshordókkal megrakodva. Balra a mai Auer-ház akkor még álló teraszának bábos korlátja figyelhető meg. * Hutter József 1905 körül hívta haza unokaöccsét a dunántúli Kapuvárról (?) — ahol föltehetően csődbe jutott Károly vaskereskedői vállalkozása —, s a szegedi társulásban bízta meg feladattal. A fiatalember a szegedi iparigazolvány kiváltá­sával jogosult lett a helyi iparűzésre: 1906-ban belépett a cégbe és 1908-tól teljes jogú beltagja lett. 5 1 A cégnél ezt követően lendült föl a gyárakból nagyobb téte­lekben szállított sör kereskedése, amely a kijelölt helyi vendéglőkön kívül ellátta a Délvidék területeit is, ugyanakkor a környék jó minőségű homoki borának árusí­tásán kívül foglalkozott rövid italok (konyak, pálinka, rum), valamint pezsgő nagykereskedelmi forgalmazásával is. A kőbányai nagy sörgyárak a szegedi főraktáraikba javarészt 12.5-25 és 50 li­teres, vastag falú vasalt fahordókban (60. kép), vagy 25-50 üvegflaskát tartalma­zó ládákban vasúton juttatták el a sört. A raktárból ugyanazon hordókban vagy a helyi sörcsarnokokba vitték, vagy a Délvidék kereskedői fuvarozták tovább, de előtte átfejtették a kereskedő cég saját címkéjű palackjaikba. Természetesen vol­tak a gyáraknak saját üvegeik és címkéik is. Ezekre egy időben feltüntették, hogy "Eredeti gyári töltés", ami magasabb minőséget jelentett. így a kőbányai Első Magyar Részvény-Serfőződe italát a cég kezdetben több­nyire fahordókban, vagy 0.35-0.50, olykor 0.55 literes HUTTER-FERENCSE­VITS SZEGEDEN feliratú, dombornyomott üvegekbe fejtve árulta. (22., 24-26. kép) Minden bizonnyal már a korai időkben palackozta is, de pasztörizáló üzemé­nek létezésére az első írásos dokumentum csak 1927-ből maradt fenn. 5 2 A kezdeti időkben a Hutter-cég is a sörösüvegek száját a kilövődés ellen parafa dugóval zárta, amelyet zsineggel kötöztek le. Magyarországon a századfordulót követő első évtizedben, hozzávetőleg 1910 körül vált általánossá a szigetország­ban föltalált, az 1890-ben szabadalmaztatott söröskupak, hivatalos nevén korona­zár („koronás dugó") használata. (59. kép) Számos kereskedés és sörgyár tüntette 51 Csongrád Vármegye. Vármegyei szociográfiák I. u.o. 52 Klein Frigyes pincegazdászati szaküzletének a Hutter-Ferencsevits cég részére kiállított pasztö­rizáló berendezés számlája. Budapest, 1927. augusztus 18. (Családi levél- és fotóarchívum) 281

Next

/
Oldalképek
Tartalom