A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HALMÁGYI Pál: A Pulitzer kultusz Makón (1911-2009)

2. sz. melléklet Donald M. Blinken nagykövet beszéde 1997. április 10. Nagy örömömre szolgál, hogy együtt ünnepelhetem Makó város polgáraival Pulitzer József születésének 150. évfordulóját. 1997 egyébként is különösen kedvező időpont arra, hogy Pulitzer munkásságára emlékezzünk és megvizsgáljuk a szabad sajtó szerepét. Tehát Pulitzer József nagyon okosan tette, hogy éppen 1847-ben született. Persze, a magyarokra mindig is jellemző volt ez a bölcs előrelátás. A jelen és talán még a jövő világára is nagy hatással volt a magyarok különleges intellektuális teljesítménye mind itt, Magyarországon, mind külföldön, főként az Egyesült Államokban. Az innováció, a gazdasági növekedés és a politikai fejlődés a világon mindenhol a tudáson és a kommunikációiparon alapul. Elég a számítógép, a televízió, a telekommunikáció és a sajtó szerepére gondolnunk ahhoz, hogy megértsük, a gondolatok szabad szárnyalása és a tudás megosztása egymással milyen alapvetően határozzák meg életformánkat. Nagyon érdekes, hogy e területek nagy úttörői között milyen sok a magyar; Pulitzer József az újságírás területén. Teller Ede és Szilárd Leó a fizikában, Neumann János és Gróf András pedig a számítástechnikában. Ok mindannyian az Egyesült Államokban érték el legnagyobb sikereiket és erre mi, amerikaiak nagyon büszkék lehetünk. Ezek a magyar születésű tudósok olyan gondolatokat fogalmaztak meg, melyek a szabad és virágzó társadalmak fejlesztéséhez és fenntartásához elengedhetetlenek. Azért gyűltünk össze itt ma, hogy megünnepeljük Pulitzer születésnapját és értékeljük a szabad sajtó jelentőségét. Elöljáróban hadd idézzem Thomas Jefferson szavait, aki következőket mondotta: Szabadságunk a sajtó szabadságán alapul és ezt nem lehet korlátozni, mert akkor elveszik. Másképpen megfogalmazva, Magyarország és néhány szomszédja ma már élvezi azt a sajtószabadságot, melytől több mint 50 évig meg volt fosztva. Ezért a magyarok még az amerikaiaknál is jobban érzékelhetik és értékelik a különbséget a sajtószabadság és annak hiánya között, amely a zárt, totalitárius társadalmakra jellemző. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy most pár szóban összefoglaljam, mit is értek sajtószabadság alatt. A sajtó nem attól szabad, hogy azt tehet, vagy írhat, amit csak akar. Többször hallottam, hogy a rendszerváltozás után sok újságíró így gondolta, hogy bármi, ami a teljes körű függetlenséget korlátozza, beleértve a szokásos szerkesztői ellenőrzést is, cenzúrát jelent. Számukra a sajtószabadság szó szerint azt jelentette, hogy bármit szabad írniuk. Nos, ennek éppen ellenkezője igaz: bizonyos kritériumoknak, a pontosság, az objektivitás, az egyensúly és a felelősségérzet kritériumainak a szabad sajtónak mindig meg kell felelniük. A kívánalmak teljesítése során a legfontosabb vezérlő elv az igazság keresése, nem pedig az újságíró által elképzelt társadalmi hasznosság, vagy a felelős újságírás fogalmát valamely önkényes módon definiáló törvény. A sajtószabadságnak természetesen ára van. Kennedy elnök nagyon nyíltan fogalmazta meg ezt: Habár ki nem állhatjuk; habár azt szeretnénk, hogy ne írja meg; és habár nem értünk vele egyet, mégis semmi kétség, hogy nagyon aktív sajtó nélkül nem tudnánk társadalomban végezni a munkánkat. Ma Magyarországon a sajtó szabadsága azt jelenti, hogy az újságíróknak joguk van kritikát gyakorolni, panaszt 227