A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
ZOMBORI István: Glattfelder püspök és a Csanádi püspökség Szegedre költözése (1918-1923)
tetni, megszakított egyházmegyémmel minden hivatalos érintkezést s készült a papi és tanítói államsegély megszüntetésére s a kispapok hadmentességi jogának megvonására. Az Apostoli Szentszék tiltakozására feladta ezen intézkedések keresztülvitelének tervét, de a dolgok ilyen állása mellett az Apostoli Szentszék szükségesnek látta úgy intézkedni, hogy püspöki székhelyemet tegyem át egyházmegyém meg nem szállott részére s ennek következtében a román megszállás alatt lévő rész kormányzására apostoli kormányzót nevezzek ki, kifejezett óhajomhoz képest Pacha Ágost oldalkanonokom személyében. Megtettem az intézkedéseket az Apostoli Szentszék rendeletének végrehajtására, midőn új helyzet állott elő. Papjaimhoz búcsúzásul intézett pásztorlevelem miatt hadbírósági eljárást indítottak ellenem s megakadályozták eljövetelemet. Majd pedig az eljárás befejezése előtt a temesvári prefektus és siguranta 71/1923. sz. rendeletükkel f. hó 23-án felszólítottak, hogy országuk területét 48 óra alatt hagyjam el. Ennek következtében átköltöztem s székhelyemet Szegeden óhajtom tartani. Midőn mindezeket Nagyméltóságod és a magyar kormány nb. tudomására hozom, mély tisztelettel kérem, hogy működésemben is az eddig is tapasztalt jóindulattal támogatni szíveskedjék. Glattfelder A püspök távozásáról azt tudjuk, hogy vonattal utazott Budapestre március 24-én. A következő napokon Budapesten volt és 28-án érkezett Szegedre. A korabeli sajtó nagy terjedelemben, címlapon közölt riportokban számolt be az ünnepélyes fogadtatásról. Már a Szeged felé tartó úton, az ott élő falvak lakossága örömmel üdvözölte a püspököt. 1923. május 28-án du. 2 órakor érkezett a szegedi pályaudvarra. Itt Somogyi Szilveszter polgármester és a város valamennyi jelentős tisztségviselője, politikusa megjelent, és nagy tisztelettel köszöntötte az egyházfőt. Az ünneplő beszédben a polgármester arra mutatott rá, hogy tisztában vannak azokkal a megpróbáltatásokkal, amelyen keresztülment a püspök és Szent Gellért utódját örömmel üdvözlik: „Most térjen meg szeretett püspök atyánk, főpásztorunk, ebbe a nyugodt városba. Kitárjuk előtte karjainkat, keblünket, szívünket. Mi nem bíztuk el sohasem magunkat a szerencsében, és bízó hittel, józanul ítéljük meg a sors csapásait, melyeket Isten mért reánk." Glattfelder meghatódva fogadta az üdvözlést és válaszában a következőket mondta: „Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy Szeged város meleg szeretettel fogadja püspökét, de azért nem tagadom, hogy ez a szeretet, mely a mai napon megkoronáztatik, fájdalmat is okoz nekem. Fájdalmat okoz, mert nem zavartalan örömmel jöhettem ide, hanem nagy keserűség terhét hordva, vigasztalást és erőt meríteni. Fájnak a veszteségek, de reményemet le nem törik. Érzem a veszteségek nagyságát, melyet a nemzettel együtt viselek, de él bennem a hit, él bennem a remény, vallásos meggyőződésem és magyar nemzeti érzésem azt súgja, hogy ami most van, az nem lehet örök. " 3 2 Az itt elhangzottak jelzik, hogy a püspök, mint ebben az időben mindenki, meg volt győződve arról, hogy a kialakult helyzet nem tartós és később változni fog. 31 uo. 28/923. Konop az Arad-Déva úton, Radnától kb. 15 km-re található püspöki birtok volt. 32 Az idézetek a Szegedi Új Nemzedék 1929. március 29-i számából valók. 181
