A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
SUBA János: A trianoni magyar román határszakasz határjeleinek története 1921-1940
A műszaki munkálatok határokmányait a következő jegyzőkönyvek alkotják: A(z) (A ) (magyar-román vegyes) Bizottság Budapesti 1936. november 21-i ülés jegyzőkönyve, a B.l. és a B.2.(technikai) bizottság Budapesti 1937. március 30-i jegyzőkönyve, Az A bizottság 1937. június hó 7-13-a között Nagyváradi jegyzőkönyve, és a határszakaszokon felvett végleges jegyzőkönyvek: A szakasz 1937. augusztus 6., B szakasz 1937. július 26., C. szakasz 1937. augusztus 17., D. szakasz 1937. szeptember 17., E. szakasz 1937. október 14., F. szakasz 1937. október 12., G. szakasz 1937. szeptember 29., H. szakasz 1937. augusztus 30., K. szakasz 1937. augusztus 9., L. szakasz 1937. augusztus 9. Illetve e jegyzőkönyvek alapján helyesbített határtérképek és határleírások. A szükséges műszaki munkálatokat elvégezték. így tulajdonképpen a szárazföldi szakaszon minden rendben volt a határjeleknél. Kivéve a vízi határszakaszokon előforduló kisebb-nagyobb problémáktól. Nem tartozik szorosabb értelemben témánkhoz, de meg kell említenünk az 1924. április 14-én Bukarestben aláirt a határvidék vízügyi viszonyának szabályozása és a magyar-román határ által kettészelt ármentesítő társulatok likvidációja tárgyában kötött egyezményt. 4 5 Amely a trianoni békeszerződés 292. és 293. cikkelyére épült. 4 6 Az árvízmentesítő, belvízszabályozó és vízhasznosító társaságok, illetve a víz azonban nemigen tisztelték a határjeleket. Több esetben is elmozdultak, kiásták, illetve átrakták a határköveket. Ezt egy példával illusztráljuk. 1941. június 30-án a 6. nyomozóalosztály az alábbiakat állapította meg az Arad környéki határkövek aláásásáról: A gyulavári és feketegyarmati határon elhelyezett trianoni határt megjelölő határkövektől 1 méter távolságra a gyulai Alsó-Fehér-Kőrösi-ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat 1939. évben egy kb. 4 km hosszú, 6 m széles és 180 m mély vízlevezető csatornát építtetett. A társulat a csatornát a magyar-román műszaki bizottság, valamint a két kormány jóváhagyásával építette meg. A tervek szerint a csatorna egy részét, kb. 4 km hosszúságban a gyulai Alsó-Fehér-Kőrösi-Armentesítő társulat, készítette el, a másik részét pedig a román Sindicatul-Crisul-Alba-Társulatnak kellett volna elkészítenie. A román társulat 1940. ősszén a munkálatokat meg is kezdte, de ismeretlen okok miatt nem fejezte be. Az 1938. évben épített csatorna gátja gyengének bizonyult, ezért 1940. év őszén a Gyulai Alsó-Fehér-Kőrösi-Armentesítő Társulat a csatornát kiszélesítette, és a gátat megerősítette. E munkálatoknál az 1939. évben épített csatornának a Románia felőli részén meghagyott 1 m széles földsávot, a 136-138. határjelző kőig levágta úgy, hogy a trianoni határt jelző határkőnek mindkét oldalán 1,5-1,5 m, a Magyarország felőli részén pedig 1 m széles szigetszerű földsávot hagyott. Tehát ezen a részen a csatorna partját román terület képezi. Mivel a román társulat által megkezdett, de be nem fejezett csatorna miatt a magyar társulat által épített csatornából a nagy mennyiségű víz nem tud lefolyni, a határkövek körül meghagyott földsávot az állandó víz eláztatta, minek következtében a D. 137/2. számú határkő meglazult és kidőlt. Ha a magas vízállás meg nem szűnik, 45 Kihirdetve 7.934/1924. M.E. sz. rendelet g.) mellékletében. 46 A kérdésről bővebben: TELLYESENSZKI János: A trianoni határ által megcsonkított vizittársulatok műszaki helyzete. Vízügyi közlemények. 1928. 3-25. p. BECHER Ádám: A keleti trianoni határ vízügyi viszonyai. Vízügyi közlemények. 1939. 145-174.p. 164
