A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

SLPOS József: A 48-as Kisgazda-, Földmives és Polgári Párt megalakulása

zalmas és megbízható híve van Herczeg Sándorék táborában, és ha jelenleg még különböző szempontok el is választják őket egymástól, ezek az ellentétek nem olyan áthidalhatatlanok, hogy még a választások előtt ne lehetne megegyezésre jutni. A kormánypárti politikusoknak e nem hivatalos megjegyzéseire a 48-as Kisgazdapárt vezetői úgy reagáltak, hogy magatartásukról „véglegesen és félreérthetetlenül döntöttek akkor, amikor ellenzéki platformra helyezkedtek." Ezzel kifejezték, hogy szerintük „nem taktikai, hanem súlyos elvi ellentétekről van szó," amelyeket nem lehet áthidalni. A kormánypárti politikusok felvetésére a 48-as kisgazdák egyik vezetője április 20-án a következőket válaszolta: Nem tudom, mit értenek félreértés alatt, ha csak azt nem, hogy ők félreértették missziójukat a néppel szemben, eltértek attól a programtól, amelyet zászlajukra írtak, feladták a demokráciát és azoknak a szabadságjogoknak a követelését, amelyek levegője kell, hogy legyen minden népuralmon felépült államnak." Ha ezeket belátják, annak csak az lehet a következménye, hogy „kooperációk vagy ellentétek áthidalása helyett egyszerűen csatlakoznak hozzánk és követnek bennünket azon az úton, amelyen mi haladni akarunk és haladni fogunk."

2

0 E párt április 20-ig 30 választókerületben állított ellenjelöltet az Egységes Párt hivatalos jelöltjeinek. A jelölőívekkel való visszaélésekről hozzájuk is sok panasz érkezik, elsősorban a Duna-Tisza közéről és a Tiszántúlról.

2

1 Két nappal később azonban már arról beszéltek, hogy ők közel 100 választókerületben fognak küzdelmet vállalni.

2

2 Ez azonban, — mint később látni fogjuk — túlzásnak bizonyult. Ugyanis a 48-as kisgazdáknak a vidéki választókerületekben szembe kellett nézniük a kormány által irányított közigazgatási apparátussal és csendőrséggel, amelyek ott akadályozták a szervezkedésüket, ahol csak tudták. Ezek jellegét jól mutatja Nagy Pál esete, aki a bácsalmási kerületben akart indulni, amelynek addig is a kisgazdapárti képviselője volt. O — mint már említettük — a 48-as Kisgazdapárt egyik elnöke lett. Mégis, vagy éppen azért április 18-án Jánoshalmáról csendőrségi fedezettel átkísérték a szekszárdi ügyészséghez, anélkül, hogy előzetes idézését kapott volna. Az erről szóló hírek 20-án jelentek meg a budapesti lapokban, amelyet a 21-i kormánylapok hamisnak minősítettek. Ezzel szemben Nagy Pál levelet írt politikai barátainak, amelyben közölte, hogy az eset megtörtén. Őt minden előzetes idézés nélkül, „felsőbb parancsra" az ottani csendőrség 18-án 15 órakor letartóztatta azzal, hogy átkíséri a szekszárdi ügyészségre. Ez meg is történt. Ott a vizsgálóbíró kihallgatta és tőle tudta meg, azzal gyanúsítják, hogy Csávoly községben március 28-án olyan beszédet mondott, amelyben az ügyészség izgatást látott a magántulajdon és a tisztviselőosztály ellen. Nagy Pál kijelentette, hogy ő akkor csupán a földbirtokreformot magarázta és az ellátatlanok lisztjével űzött visszaélések felett gyakorolt kritikát. A terhére rótt bűncselekményt azonban nem követte el. Erre a vizsgálóbíró az eljárását ellene megszüntette, ami ellen az ügyészség fellebbezett és Nagy Pálnak azonnal való letartóztatását kérte. Mindez Nagy Pált annyira elkeserítette, hogy kijelentette: visszavonul a politikától és lemond a jelöltségről. Ezután kerületében a Rassay-párt 20 Világ, 1922. IV. 14. 2. p. 21 Uo. 1922. IV. 21. 2. p. 22 Népszava, 1922. IV. 21. 2. p. 143