A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

ORBÁN Imre: „Gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék".A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei

szlovák.

4

2 A meglévő források járulékos adataiból azonban mégis némi képet alkothatunk a makói evangélikus népesség nemzetiségi összetételről. A közösség nyelvi többszínűségéről, mint láttuk, már nyilatkozott a leánygyülekezet első presbitériumi ülése, mikor is kijelentette, hogy az évi két istentiszteleten egyszer németül, másszor pedig tótul is ki kell szolgáltatni az úrvacsorát, hisz a hívek között vannak német és tót atyafiak, kik keveset vagy éppen semmit sem tudnak magyarul. Bár azt is hozzáteszik, hogy számuk csak néhány, azaz a gyülekezet többségében magyar ajkú. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, hogy a makói evangélikus gyülekezetet megalapozó 18-19. századforduló körüli vándorlás, az érkezők Makón időzése, illetve letelepedése tovább folytatódott, hisz az idegen nyelvű istentiszteletek tartását a vándorló legényekre és az itt dolgozó cselédekre való tekintettel is indokolt megtartani.

4

3 Ilyen vándorló lehetett az a deákocska, aki Varga János esküdtnél lakott egy héten át. Esetéből arra következtetünk, hogy a vándorlók itt tartózkodása kapcsán fölmerült költségeket bizonyos esetekben a gyülekezet fedezte. Varga ugyanis a diák egy hetes kosztja és kvártélya kapcsán 1818. február 16-i gyűlésen 10 Ft és 30 krajcárt kért a közösségtől. Kérését azonban nem támogatták. Legkevésbé sem voltak lelkesek, és csak 6 Ft-ot voltak hajlandók fizetni azzal a megjegyzéssel, hogy erről az ittlétről, koszt és kvártély adásról az eklézsia semmit sem tudott.

4

4 A személyek mozgása szempontjából figyelemre méltó, hogy még az 1824-es összeírásban is olvashatjuk a megjegyzést: „ Vándorló fiú.'

4

5 A sokszínűséget a családnevek is mutatják, a nemzeti összetételre ezekből azonban mégis csak nagyon óvatosan következtethetünk. Elkülöníthetők a szlovák, illetve a német eredetű családnevek, de tudjuk, hogy ezek nem jelölik mindig a név viselőjének a nemzetiségét, hisz idegen név mögött is lehetett magyar ember, mint ahogy magyar hangzású név is rejthetett más nemzetiségű személyt. Ez egyébként nem ritka a 18. század végi és a 19. század eleji magyarországi spontán névváltoztatás vüágában.

4

6 A makói evangélikusok között is találunk erre példát. A magyar nevű Losonczyak, Lizonyiak egészen biztosan szlovák nemzetiségűek voltak. Általában nem volt ritka, ha egy felvidéki szlovák magyar közegbe került, az valamilyen életkörülményéről, foglakozásáról, származási helyéről stb. vett föl új, magyar hangzású nevet. A spontán névcserére jó példa a makói gyülekezetbeli Gömöri János esete. Az ő nemzetiségét biztosan nem ismerjük, de azt tudjuk róla, hogy Gömör vármegyéből érkezett, egy református nőt 42 Az 1804. február l-jén a nagylaki evangélikus Doviczin János és a szintén nagylaki, de református Horváth Kata között kötött házassággal kapcsolatosan a vidék református központjához, a makói református gyülekezethez írt levélben olvashatjuk: „Honestus Juvenis Johannes Doviczin, ohm Incola Szarvasiensis, nunc vero Nagylakiensis, natione Slavus, et simul Augustanae Confessioni addictus..." Levelezések. 7/1804. MbRefGylt. A református szempontból szórvány Nagylakon kötött vegyes házasságot a Makó-Belvárosi Református Gyülekezet esketési anyakönyve is rögzítette. Megházasodtaknak Laistroma 1765-dik Eszt." In I. Keresztelési anyakönyv 1742-1809. Esketési anyakönyv 1765-1803. MbRefGylt (A továbbiakban: I. Esketési anyakönyv) 4. 1. 43 Jegyzőkönyv 1812-1858. 1. 1. 44 Uo. 8. 1. 45 Károlyi Gáborról van szó, akivel egy fiú gyermek is itt tartózkodott. Conscriptio 1824. 28. név. 46 KARÁDY Viktor - KOZMA István: Név és nemzet. Bp., 2002. 19. 1. 13