A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz
Az 1917 - 1918-as évek hazai és nemzetközi eseményei radikalizálták a magyarországi munkásmozgalmat. A hagyományos négyes felosztás jobboldali, centrum, baloldali és szélsőbaloldali szárnyra tagolja a munkásmozgalmat. 12 2 A polgári forradalom előestéjén az irányzatok beazonítása azonban problémákat vet fel, a problémát jelzi, hogy a párt vezető személyeinek besorolása több esetben eltéréseket mutat. 12 3 A munkásság radikalizálódásával párhuzamosan a balszárny súlya, szerepvállalása növekedett a vezetésben, 1918 nyarától már egyértelműen a mérsékelt balszárny irányítása vált döntővé. A forradalmi viszonyok, az osztályharc kiélesedése a párt hagyományos vezetését adó centrum jelentős részére hatással volt, a centrum hátországa fokozatosan csúszott a balszárny támogatása felé. Az osztályharc első frontjában lévő szakszervezetek, melyek hagyományosan a jobboldali vagy a centrum hátországát jelentették, nemcsak hogy elfogadták a balszárny vezetését, de elősegítették pozíciószerzését, sőt véleményem szerint jórészt azonosultak vele. Ez a szociáldemokraták politikáját és taktikáját a polgári demokratikus kísérlet előtt kevés, jórészt személyekre korlátozódó kivételtől eltekintve, döntően meghatározta. A balszárny ugyanakkor nem volt homogén, az irányzaton belüli ellentétek azonban nem éleződtek ki 1918 októberéig. Ugyanakkor azok a felfogásbeli különbségek, melyek a munkásság erejének megítéléséből adódtak már mutatták a későbbi konfliktusok lehetőségét. Megállapítható, hogy a balszárnynak 1918 októberéig a munkásmozgalmon belülről érkező jelentős kihívást elsősorban nem a bolsevik szélsőbal jelentett. Sokkal nagyobb jelentősége volt a proletariátus spontán radikalizmusának, mely a háború okozta forradalmi hullám megnyilvánulása volt. A pártvezetés kezdetben a „fegyelmezetlenségre" hagyományos válaszokat keresett, melyek elsősorban a „szocialista nevelés", és a pártszervezetek erősítésére vonatkoztak. Ezek azonban nem bizonyultak elégségesnek, így a spontán radikalizmus, mely meghatározta a korszak európai munkásmozgalmának jelentős részét, elősegítette a radikálisabb elveket valló balszárny előretörését, majd további radikalizálódását. CSABA HORVÁTH SOCIAL DEMOCRATS AND THE DEMOCRATIC REVOLUTION OF 1918 Present study deals with the developments in the Hungarian Social Democratic Party from the mass strike in January 1918 to the revolution in October 1918. Parties in the Parliament opposed any reform and cooperation with the social democrats. From the spring of 1918 the social democratic party was dominated by its left wing led by Zsigmond Kunfi. Cooperation between the social democrats, the Károlyi Party and the National Civic Radical Party was framed by the Hungarian National Council founded in October 1918. The faction considering organized workers as a major power became stronger and stronger within the party. This group could not accept the moderate program of the Hungarian National Council. They demanded the development of the democratic program. This practically meant the break-up of the capitalist system, though the group was reserved to simply copy the Bolshevik program. 122 KULCSÁR: i. m., 131. 123 PI. Kunfi Zsigmondot, Böhm Vilmost a különböző munkák olykor a centrum, olykor a balszárnyhoz sorolják. 133
