A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz
tőségeivel szinkronba hozni, elutasították a bolsevik recept magyarországi alkalmazását. Garami a februári kongresszuson elmondott beszédében összefoglalta a párt „hivatalos" véleményéi „minden felszólaló becsületesen és nyíltan szellemi szolidaritást vállalt a bolsevikiekkel. [...] ez a szellemi szolidaritásvállalás az orosz bolsevikieknek szól, és nem azoknak, akik itt nevezik magukat bolsevikieknek. [...] forradalmi hóbortnak, vadregényesnek tartanok, ha valaki az orosz bolseviki módszerét és eszközeit akarná most Magyarországon alkalmazni." 3 1 Garami már ekkor nyugtalanítónak látta az oroszországi eseményeket, mivel az oroszországi proletariátus diktatúrájának gyakorlatát túlontúl radikálisnak, saját marxizmusával összeegyeztethetetlennek tartotta, de ekkor még a hazai radikálisok ellen emelte fel szavát. A pártrendezvényeken, a Népszava és a Szocializmus hasábjain a párt prominensei nem azonosultak a lenini módszerekkel. A később kommunistává lett Pogány József februárban a januári tömegsztrájk tanulságait elemezve még ezt állapította meg: „a forradalmi szellem megvolt, a forradalom objektív előfeltételei azonban hiányoztak." Mivel a parasztság, a nemzetiségek, és a kaqo tonaság nem támogatta a munkásság törekvéseit. A szociáldemokrata vezetés bolsevizmus kritikájának központi eleme 1918 során az objektív előfeltételek hiányának bemutatása. De éppen Pogánynak ezen kongresszusi felszólalása mutat rá a párt prominenseiben uralkodó kettőségre, amikor leszögezi, hogy „Oroszországban a mi ügyünkért, a szocializmus ügyéért folyik a harc [...] gyávaság volna, ha volna szociáldemokrata párt, amely nem akarna a bolsevikiek mellé állni". 3 3 A párt vezetői fontosnak tekintették a polgári átalakulás időszerűségének hirdetését, az ezen irányú agitáció erősítése mögött fontos tényezőként jelentkezett a párt tagságának rohamos bővüléséből adódó probléma. A párt vezetői jellemzően a szocialista iskolázottság, nevelés hiányosságainak tudták be a sztrájkok folyamán megnyilvánuló „fegyelmezetlenséget". Az 1918. februári kongresszuson, a gyűlés kezdetén beadott határozati javaslat az egyik legfontosabb teendőként említette „a nevelés kérdésének megoldását", 3 4 mivel „oly új tömegek kerültek be a magyarországi munkásmozgalomba, amelyek iskolázott szociálisqc táknak nem nevezhetők". A kongresszus mellett a szociáldemokrata sajtóban is időről időre jelentek meg ilyen irányultságú cikkek. 3 6A pártvezetés és a pártagság között az MSZDP történetében sűrűn voltak súrlódások, ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy a kritikai vélemények a legtöbbször eljuthattak a párt vezetése elé. Varga Lajos értékelését helytállónak gondolva mondhatjuk, hogy az MSZDP alap31 MMTVD. 4/b. 455. 32 POGÁNY József: A tömegsztrájk és tanulságai. Szocializmus, 1918/2. 120-122. 33 MMTVD. 4/b. 444. 34 A nevelés fontossága többször felmerül a kongresszuson. MMTVD. 4/b. 412. 426-427. 433. 451-452. 35 Uo. 432. o.; lásd még ROBICSEK Pál hasonló szellemű hozzászólását. 453. 36 BUCHINGER Manó: A párt belső szervezetének kérdései. Szocializmus 1918/ 4.; POGÁNY: A tömegsztrájk és tanulságai.; A szervezett munkásokhoz! Népszava. 1918. január 22. 119