A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.
majd arra reagál. 51 A javaslat végleges szövegelésével a Régészeti Főfelügyelőség először dr. Hampel József, majd dr. Wosinszky Mór szakfelügyelőket bízta meg, ez 1902 októberében került bemutatásra. Időközben a miniszter felhívást intézett a főfelügyelőséghez, melyben kérte, hogy a javaslat a magántulajdonban lévő műtárgyakra is terjedjen ki. Wlassics miniszter 1902. június 5-i 37652. számú leiratában szükségét látta annak, hogy az ásatások és leletek ügyével kapcsolatosan az országban levő műtárgyak megóvása érdekében is intézkedések történjenek. Kívánta, hogy a munka erre is kiterjedjen, számot vetve a műtárgyak országos összeírásával, az összeírás hitelesítésével, a műtárgyak állandó nyilvántartásának és esetleg külföldi vevőkkel szemben az állam elsőbbségi jogának részletkérdéseivel is. A főfelügyelőség ennek megfelelően új javaslatot dolgozott ki, majd a szöveg átkerült a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsához. A tanács nem kívánt részletesen foglalkozni a javaslattal, viszont szűkebb bizottság létrehozását, illetve Forster munkájának közzétételét határozta el. A báró az átdolgozott törvényjavaslat bemutatása előtt, még báró Mikse Kálmán 1904. október 26-i, a műemlékek védelmére vonatkozó tervezetét is ismerteti. 52 Ezután kerül sor a tanács második törvényjavaslatának ismertetésére, 53 majd ismét Forster észrevételei következnek. 54 Ezután azokat a szempontokat mutatja be, melyeket fontosnak tart a javaslat bírálatakor figyelembe venni. A fő kérdésnek számító tulajdonjog meghatározásához nemzetközi példákat sorol fel: erdélyi törvénykönyv, az 1827. évi országos bizottság tervezete, az 1882-es angol törvény a műemlékek védelméről, az 1892-es külön írországi törvény, Dánia gyakorlata, az 1834-es és 1899-es görög törvény, az 1884-es török törvény, az 1889-es törvény Bulgáriában, az 1892-es törvény Romániában, az 1892-es törvény Bosznia és Hercegovinában, Olaszország gyakorlata, az 1887-es francia és az 1902-es hesseni törvények. 55 Forster a magántulajdonban levő ingó műemlékek kérdéséről így ír: „A magántulajdonban levő emlékek összeírását és ezekre a törvény alkalmazásának kimondását határozottan téves intézkedésnek tartom, nem azért, mert azt, hogy példát hozzak fel, Francziaország nem merte a törvénybe felvenni, Anglia azt mint a tulajdonjog durva megsértését utasítja vissza, hanem azért, mert ez lenne nálunk is a törvény botrányköve, mely a törvény meghozatalát egész bizonyossággal meghiúsítaná, és ha mégis meghozatnék, az oly törvény lenne, melyet az állam nem lenne képes végrehajtani." 56 Ezután az ezen szempontok alapján az ismételten átszövegezett törvényjavaslat bemutatása következik. 57 Báró Forster Gyula könyvének bemutatása külön tanulmányt érdemel, ezért itt csak a főbb fejezeteket tüntetem fel. A témáról mindent felölelő könyv 722 oldalas, főbb fejezetei a következők: A kincs és a leletek védelme 1776-1848, 58 A 51 1. m. Bevezető XXIV-XXVI1. 52 I. m. Bevezető XXVII1-XXIX. 53 I. m. Bevezető XXIX-XXXII. 54 I. m. Bevezető XXXJI-XXXV. 55 I. m. Bevezető XXXV-XXX1X. 56 I. m. Bevezető XLI. 57 I. m. Bevezető XLIV-XLIX. 58 I. m. 3-31. i
