A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

használatra kerülnének be, a esalád a tulajdonjogát fenntarthatná, és okmányát bármikor visszavehetne. Főleg azon családoktól kéri ezt, amelyek megtelelő levéltárral és könyvtárral nem rendelkeznek, hogy műemlékeik védelmét biztosítani tudják. Az Akadémia válaszában mindhárom módozatot elfogadta, a második kihirdetését azonban későbbre halasztotta helyhiány miatt. Az első másolások a Rajkaiak oklevelei, illetve a Görgey-család okiratai voltak. Dr. Henszlmann Imre a képviselőház 1869. december 16-i ülésén nyújtott be törvényjavaslatot a történeti építmények és műemlékek ügyében.

13 Ennek 1. pontja így szól: „A történeti építmények és műemlékek országos védelem és a kormány felügyelete alá helyeztetnek."

14 Ennek megfelelően a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alá rendeltek egy országos régészeti felügyelőséget, az országos régészeti tanácsot. Ez alá tartoztak a vidéken kinevezett konzervátorok és levelezők. A 8. pont az ingó műemlékek védelméről szól: „A felügyelőség kiterjeszti gondját a történeti és mübeccsel bü'ó ingó régiségekre is, és igyekezend a mennyiben lehend, azokat eredetiben, vagy legalább hű másban első sorban a magyar nemzeti múzeum, másodikban valamely vidéki múzeum számára megsze• »15 rezni. Egy évvel később a történeti és műemlékek és régiségek fenntartásáról, biztosításáról és kijavításáról szóló törvényjavaslat indoklásában megtörténik az ingatlan műemlékek mellett az ingó műemlékek pontos behatárolása is.

16 Ide sorolják: „...a domborműveket, szobrokat, zománcokat, mozaikokat, képeket, festett táblát és ablakot, miniatűröket, fegyvereket, vallásos szertartási eszközöket, bútorokat, hangszereket, koronákat, ruhákat, gyűrűket, címereket, érmeket, pecséteket, karperecet, násfát, mindennemű edényt, szóval minden néven nevezendő 1 7 régi történeti vagy művészeti beccsel bíró régiséget." A szöveg a magyarországi műemlékvédelem előzményeként az 1856-ben Bécsben felállított Központi Régészeti Bizottmányt hozza fel, mely 1861-ig fejtette ki hatását hazánkban. Jedlicska Pál Indítvány régiségeink s műkincseink érdekében címmel 1871-ben jelent meg az Archaeológiai Értesítőben.

19 Szerinte a régészetet és eredményeit 13 Dr. Henszlmann Imrének a képviselőház 1869. december 16-i ülésén benyújtott törvényjavaslata a történeti építmények és műemlékek ügyeben. « Archaeológiai Értesítő. 1870. II. kötet, 239-240. 14 Uo. 15 Uo. 16 Indoklás a történeti és műemlékek és régiségek fenntartásáról, biztosításáról és kijavításáról szóló törvényjavaslathoz. = Archaeológiai Értesítő. 1870. III. kötet, 12-14. 17 I. m. 13. 18 A bécsi Központi Régészeti Bizottmány felállításáról: „Emlékezzünk régiekről. A magas kormány a birodalomban létező régiségek, különösen régi építmények fenntartását, egy tiszteletbeli tagokból álló bizottmányra bízá, melyek szép feladata, kiváltképpen a történetileg emlékezetes régiségek felfedezése, ápolása s azokra vonatkozó felvilágosító adutok gyűjtésében áll. Ezen bizottmány működését a m. kormány édes hazánkra is kiterjeszté, s legközelebb a pesti kerület Conservatoraul oly kinevezésről vettünk tudomást, melynek következtében hazánk ezen elhagyatott néma regélői további pusztulástól bizonyára megmentetnek." - Vasárnapi Újság. 1855. 1. sz. 7. Bővebben lásd: D. MEZEY ALICE - SZENTESI Edit: Az állami műemlékvédelem kezdetei Magyarországon. A Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale magyarországi működése (18Ö3-1860). In: A magyar műemlékvédelem korszakai. 47-67. 19 JEDLICSKA Pál: Indítvány régiségeink s műkincseink érdekében. - Archaeológiai Értesítő. 1871. V. kötet 241-247.