A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Kárász család délvidéki építkezései

Kárász III. Miklós legkisebb felnövő gyermeke I. Imre (1829-1907) egy másik kiemelkedő egyéniség, aki 11 évesen árva maradt, így nagybátyja Benjámin mint törvényes gyámja és Karolina nővére nevelték. Felnőttként, mint császár és királyi kamarás, az örökséget: Szeghalmot és Horgost szépen felvirágoztatta, és a Kis-Horgosi major ménesét is fejlesztette. Közben I. Imre sógora lett gróf Bolza I. Józsefnek (1780-1862), így később annak unokaöccsével gróf Bolza Pál (1861-1947) a Szarvasi Arborétum örökösével is jó baráti kapcsolatban állt, aki a „Pepi-kert" kialakítója volt. I. Imre valahányszor a nővérénél Fejérváry Miklósáé Kárász Karolinánál Davenport városában járt, hazajövet mindig hozott magával valamilyen Észak-Amerikai különleges növény tövet vagy magot, melyekkel a Bolza családnak is kedveskedett. így nem véletlen, hogy a Szeghalomhoz tartozó Bélmegyeren és Fokközön saját arborétumot és vadaskertet létesített, Horgoson pedig szintén növelte a Kárász-kastély parkjának növényállományát. A Szeghalomhoz tartozó Bélmegyeren és Fokközön arbarétumot és vadaskertet létesített, Horgoson pedig szintén növelte a Kárász-kastély parkjának növényállományát. Kárász I. Imre harmadik gyermeke ifj. Imre (1874-1944) császár és királyi kamarás, aki nőtlenül hunyt el, Bélmegyeren bírt 1819 kataszteri hold birtokán kúriát építtetett magának, amely vadászlakként ma is áll. Kárász II. Istvánnak második gyermeke II. Imre (1903-1979) Szeghalmon született, mivel a család Trianon után oda költözött, és így a horgosi kastély gazdátlanul maradt. II. Imre 1926-ban átvette a család Békés vármegyei birtokának vezetését, majd 1928-tól a Jugoszláviához (mai Szerbia területe) került birtokát is vezette. A sequester által teljesen tönkretett, kifosztott és szétforgácsolt horgosi birtokot csodával határos módon újjáalakította. A korábbi eladások által a 6600 kataszteri holdra szűkült birtokukat a szerb királyság 1170 holdra csökkentette. Aztán 1944-ben a szerbek a családot a kastélyból az intézőjük házába költöztették, mert a kastélyt kaszárnyának használták. A korábbról maradt ingóságaik nagyobb részét ismét széthúzták. Aztán 1946-ban az agárreform és betelepítések alkalmával a földjüket is elvették tőlük. Először 32 holdat hagytak meg nekik, majd azt is 8,5 holdra csökkentették, ebbe belemérve a házhelyet is. A Kárász család mindég arra tanította az utódait, hogy mindenkit tiszteljenek, becsüljenek, szeressenek, és legjobb tudásuk szerint segítségre legyenek minden embertársaiknak. A legutolsó leszármazott Kárászok Horgoson még ma is élnek, osztozva a Délvidéki magyarok sorsában. IRODALOM BÁLINT Sándor: A szögedi nemzet, I-III. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyvei, Szeged, 1976, 1977, 1980) BORSOS György - DOBOS János - JELOVÁC Mária - KONC Albert - PAPP György: Horgos 1772-1978, (Szabadka, 1978) DINER, Josef: Sammlung Géza v. Kárász, / Catalog der Kunstgegenstande und Antiquitäten, mit fünfundzwanzig Tafeln in Phototype, (Budapest, 1890) CSÁKY dr. Károly: Jeles elődeink (Dunaszerdahely - Dunajská Streda, 2002).