A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Kárász család délvidéki építkezései

vármegyében Zomborban ejtették meg. Kárász ekkor felvette a horgosi és szentpéteri előnevet, és a korábbi címerüket kiegészítette három tölgyfával. A birtokjogi oklevél tartalmának egyik kitétele az volt, hogy Szeged és Szabadka között, az ő pusztabirtokain keresztülhaladó postakocsi és katonaság járatai végett 100 telkes falut kell létesítenie a régi Horgas halászfalu helyén. Kárász kénytelen volt ennek eleget tenni és 1771-ben elkezdte a betelepítést. Kárász az új falut az egykori Horgas-tói 3 km-re keletre levő Tisza-Szentpéter pusztabirtokán, az egykori Vaskapu településtől nyugatra, többnyire felvidéki magyarokkal telepítette be. A számonkéréskor Kárász úgy érvelt, hogy az építkezésre itt volt szikföld a vályognak, fa a gerendáknak, nád a tetőnek, és nemcsak a Szeged-szabadkai út, hanem a magyarkanizsai út közelébe is került. Kárász II. Miklós az 1780-a ével végén hozzálátott az új otthona, egy kis kastély felépítéséhez Horgoson, mégis élete végéig a szegedi kúriájában lakott. A kastély tégláinak kiégetéséhez szükséges agyagot a mai horgosi Kálvária kert helyéről bányászták ki (Ezen későbbi bányatót 1912-ben az új Kálvária létesítésekor a Vaskapu partjának homokjából Kárászné gróf Lónyay Gabriella betölttette.). A felépült barokk stílusú épület homlokzata részben megegyezik a péceli Ráday kastéllyal. 1790 táján a kastély teteje, mely zsindellyel lett lefedve, leégett. Az épület középrészének a tető újraácsolt székláb-gerendájában ma is látható a monogramja és az építkezés befejezésének az évszáma: NK 1795 (lásd latinul Nicolaus Kárász). Az építtetést II. Miklós három felnövő gyermeke közül az első Kárász I. István (1745-1815) fejeztette be. Édesapjával azon fáradozott, hogy a horgosi kastélyuk minél impozánsabb legyen. A szobák mennyezeteire freskókat festetett, és a ház mellé csodálatos bekerített angolkertet is létesíttetett, melynek a keleti sarkán egy impozáns felvonóhidas bástyát emeltetett, a tetején felhúzott országzászlóval. II. Miklós 1795-re Horgoson egy pompás római katolikus templomot is építtetett, szintén barokk stílusban, és mellé plébániát is alapított. Mint kegyura ezen létesítménynek, mindég bőkezűen viseltetett ezen egyházzal. Elhunyta után ezen kegytemplom szentélye alatti családi kriptába helyezték örök nyugalomra, úgymint a többi valamennyi családtagot. Kárász I. István második családja III. Miklós (1781-1840) hétszemélyes táblabíró és királyi udvari tanácsos, a Szent István kereszt tulajdonosa 1809-ben feleségül vette báró Wenckheim I. Franz Xavier német származású, osztrák tábornok lányát, Henriettet (1786-1847). III. Miklós a felesége révén szerzett 3600 kataszteri holdas birtokán, Szeghalmon 1810-ben kastélyt emeltetett. Az eklektikus stílusú egy emeletes kastélyhoz 6 hold és 382 négyszögöl park tartozott, üvegházzal és csillagvizsgálóval. Középen az épület főbejáratának tetejét négy toszkán oszlop tartotta.(Ezen épület bal szárnya, illetve a kastély kétharmad része 1944. október 7-én egy bombatámadás következtében leégett oly mértékben, hogy azon részét le kellett bontani.) Az örökölt csorvási és csanádapácai birtokokat a Festeticsekkel megosztatlanul közösen kezelték, de az 1848-ban hozott törvények alapján 1853-ban felosztásra került. Bár III. Miklóst a hivatala elszólította birtokairól, de nejével, Henriettel gyakran megfordultak a szeghalmi és a horgosi földbirtokaikon és kastélyaikban. III. Miklós édes öccse Kárász Benjámin (1792-1874), becenevén Benő, aki a család egyik legkiemelkedőbb férfiúja volt. A gimnáziumot a szegedi piaristáknál