A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.
séről és megóvásáról. A Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából 1943 tavaszán hosszú hónapok munkájával százados helyeikről lebontani kényszerültünk az e tekintetben egyedülálló nemzeti kincseinket., ládákba csomagoltuk, deszka- és homokfalakkal láttuk el s a korszerű légvédelem egyéb eszközeivel is megóvni iparkodtunk műkincseinket és műemlékeinket abban a reményben, hogy ezzel épségben és régi szépségükben változatlanul származtathatjuk át utódainkra." 212 A szerző említi a kivonuló csehszlovák hatóságok által a Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeumból az 1918-1938-ig gyűjtött műtárgyak elvitelét. Értesülünk arról is, hogy gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter a Felvidék déli részének visszacsatolása után a múzeum régi kapcsolatainak helyreállítására Kőszeghy Elemért küldte ki. A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége pedig kidolgozta az intézet újra történő felállításának és működésének kereteit. Ebben nagy szerepet vállalt Pasteiner Iván, a közgyűjtemények országos főfelügyelője és Viski Károly egyetemi tanár. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a múzeumot 1939 végén nyüvánította közgyűjteménnyé. A Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa 1940. november 28-i ülésén gyűjtési és ásatási körét a kassai körzeten kívül az Abaúj, Torna, Gömör és Zemplén megyékre is kiterjesztette, ásatási érdekeltségét a keleti Felvidék egész területére kijelölte. A második világháború alatti és utáni állapotról Jánossy Dénes Közgyűjteményeink az ostrom alatt és az ostrom után címmel számolt be a Magyar Nemzeti Múzeum tanácsülésén. 214 Ebből megtudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetébe tartozó nagy gyűjtemények vezetői 1944-ben, a hadiesemények hatása alatt, felelősségük tudatában mérlegelték a biztonságos elhelyezési lehetőségeket. Az óvintézkedések kérdésében nem alakult ki egységes álláspont. Egyesek a helyben maradás — szakszerű őrzőhelyen biztonságosabb az elhelyezés —, mások az elmozdítás — szárazföldi és légi hadműveletekkel szemben a Dunántúl nagyobb biztonságot nyújt — mellett döntöttek (ebben más tényezők is szerepet játszottak: a szovjetektől való veszély, a nyüas utasítások). így került az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár, az Országos Magyar Történeti Múzeum és az Országos Magyar Természettudományi Múzeum anyagának egy része elmozdításra. Mindkét kategória kisebb-nagyobb károkat szenvedett. 210 A Magyar Országos Levéltárban német hadikórházat rendeztek be, majd a visszaözönlő seregek alakulatai az épület körül harci állásokat képeztek ki. A harci események következtében az épület megsérült és számos érték pusztult el. A hadmüveletek befejezése után a megőrzés és az újjáépítés feladatai következtek. Az intézmények vezetőinek túlnyomó többsége nyugatra távozott, helyüket fiatalabbak vették át. Az önkormányzat gyakorlására hi213 Ezen időszak műemlékvédelméről bővebben lásd: FÜLÖP Csilla: Átmenet és újrakezdés (1945-1949). In: A magyar műemlékvédelem korszakai, 191-201. 214 JÁNOSSY Dénes: Közgyűjteményeink az ostrom alatt és az ostrom után. - Budapest. 1946. január II. évf. 1. sz., 38-39. 215 Például az 1945. utáni nyugat dunántúli kárfelmérésről bővebben lásd: BOGNÁR Gábor: Voit Pál 1945. augusztusi jelentése a nyugat dunántúli mügyűjtemények állapotáról. - Műemlékvédelmi Szemle. Az Országos Műenüékvédelmi Hivatal Tájékoztatója. 1998/1, 77-91. , illetve VOIT Krisztina: Magán- és közgyűjteményeink sorsa a II. világháborúban és az azt követő években 1944-1950. Magyar Könyvszemle. 1994. 3, 269-280.
