A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.
tilos, megvalósítása csak a kiviteli hivatalon keresztül lehetséges. Az államnak esetenként elővásárlási joga van a műtárgyakra nézve. Rendelkezik még az ásatások során előkerült műtárgyakról, és a modern építkezésekről is. Zambra a törvény szövegét is közli, amely egy részből és 42 §-ból áll. Érdekessége, hogy a 22. §. második bekezdésétől kezdve a végéig pénzügyi- és büntetőintézkedéseket tartalmaz. A Múzeumi és Könyvtári Értesítő ugyanezen számában, pár oldallal arrébb ismertették Báró Forster Gyula: Olaszország legújabb törvényhozási intézkedései a műemlékek védelme körül című könyvét. 105 A báró ebben a művében az új olasz műemlékvédelmi törvény méltatását, bírálatát és az előbbi törvényekkel és rendeletekkel való összehasonlítását adja meg. Emellett az ingó műemlékvédelem magyarországi erőfeszítéseiről is számot ad. Forster az erre vonatkozó törvényjavaslatot a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának megbízásából tervezte, majd azt egy albiztottság szövegezte meg, és 1909. áprüis 18-án mutatták be a minisztériumban és az Országos Tanácsban. A szerző az olasz és a magyar törvényjavaslat összehasonlítása alapján megállapítja, hogy az olaszban a magántulajdon korlátozása csekélyebb és a pénzbüntetések sokkal magasabbak. Az Archaeológiai Értesítőben Supka Géza Külföldi mozgalom a műemlékek védelmére címmel közli a bajor törvénytervezetet a műemlékek megóvása tárgyában, illetve a marburgi egyházmegyei rendeletet az egyházi emlékek fenntartására. A bajor törvénytervezet alapelvei a következők: a védelem kötelezettsége, a tudományos kutatás jogának biztosítása, a kisajátítás és az elővétel joga, de egyúttal az a kötelezettség is, hogy a tulajdonosokat kártalanítsa. A következő szakaszokból áll: ingatlan műemlékek, talajban rejlő ingó régiségek és leletek, ásatások, a műemlékek védelmének szervezése, büntető záradék. A szerző az egyházmegyei rendelettel kapcsolatban kiemeli annak bevezetőjét, mely azt az általános szokást említi, hogy a legújabb időkig az oltároknak csak azon alkatrészeit őrizték meg, amelyek különös tisztelet tárgyai voltak, vagy értékes anyagból készültek. Minden egyebet elégettek, ezáltal számos műemlék pusztult el. A körrendelet részletesen felsorolja a katolikus egyház kezdeményezéseit a műemlékek fenntartására. Ismerteti azt a folyamatot, amikor az államok maguk vették kezükbe Európa szerte a műemlékek ügyét, és mindenütt megalakultak a műemléki bizottságok. E feladat az egyház kezéből, mint monopólium átkerült az államokéba, az egyháznak csupán társmunkássági joga maradt. X. Pius pápa fenn akarta tartani az egyház jogait, legalább Olaszországra nézve, ezért 1907. decemberében körrendelettel minden egyházmegyében bizottságokat szervezett a művészeti emlékek fenntartására. A bizottságoknak kétféle feladata volt: a régi műtárgyak megóvása, és az újak helyes készítésének felügyelete. Az első rendszabály a lajstromba vétel volt, majd a különböző előírások és útmutatások következtek az egyházi műtárgyak fenntartására. A lelkészek műtörténeti ismereteinek bővítéséről is rendelkezett. A bevont műtárgyaknak megsemmisítését már tiltotta, 105 Báró FORSTER Gyula: Olaszország legújabb törvényhozási intézkedései a műemlékek védelme körül = I. m. 172. 106 SUPKA Géza: Külföldi mozgalom a műemlékek védelmére. = Archaeológiai Értesítő. 1910 Új folyam XXX. kötet, 43-49.
