A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

LENGYEL András: Egy Tömörkény-kötet kiadástörténetéhez. Vízenjárók és kétkezi munkások (1902)

vatal (1901. jan. 13.), a Ködös partok (1901. jan. 20.), a Föl is hajózunk, le is hajózunk (1901. ápr. 14.), a Vakok (1901. jún. 16.) és az Új kocsi (1901. szept. 1.). Ezek, kivált az időben utolsó kettő azt jelzik, a meghirdetett megjelenési időpont csúszása pótlólagos finomításra, illetve bővítésre késztette az írót. De 1901. szeptembere utáni írás már így sem került be a kötetbe. Valamikor 1901 szeptemberében, esetleg október elején zárhatta le tehát Tö mörkény a kötet anyagát, s szánta el magát a megjelenés kierőítetésére. •i A könyv megjelentetésének újabb fázisa 1901. október közepén indult. Ekkor — mint a Szegedi Napló vonatkozó közleményei mutatják -- a kiadók, azaz a szerkesztőség tagjai (vagy maga a szerző) az előfizetésgyűjtés leállítása mellett döntöttek. Ami Összegyűlt, összegyűlt alapon igyekeztek kasszát csinálni.

19 Október 15-én az Irodalom rovatban rövid fölszólítás jelent meg, Vízenjárók és kétkezi munkások címmel. „Tömörkény Istvánnak ily czímű kötetére előfizetési íveket bocsátott ki a »Szegedi Naplo« szerkesztősége. A kiadószerkesztőség fölkéri az ívtartókat, hogy előfizetési íveiket származtassák vissza a »Szegedi Naplo« szerkesztőségébe."

20 Ez a közlemény, pár napos ritmusban, ezt követően többször is megjelent a lapban (okt. 17., okt. 19., okt. 4., és okt. 27.). Hogy milyen eredményt hozott ez a gyűjtés, nem tudjuk. Túlzottan nagy nem lehetett a siker, hiszen az eredeti terv, hogy ti. a szerkesztőség adja ki a könyvet, csöndesen lekerült a napirendről. Novemberben, sőt még december első felében is nincs is semmi nyoma a könyv készülésének. Szerencsére a Napló kiadója, Engel Lajos (1860-1912), aki saját nyomdával rendelkezett, alkalmazottai segítségére sietett, s egy új „üzleti" konstrukció részeként magára vállalta a könyv előállításának költségeit. Saját nyomdájában kiszedette, betördeltette és kinyomtatta a könyvet — mint a Szegedi Napló 1902. évi előfizetőinek illetménykötetét. Mikor született meg ez a döntés, s mennyi időt vett igénybe a nyomdai munka, nem tudjuk. Csak annyi bizonyos,

21 hogy a Szegedi napló december 18-án már olyan lapelőfizetést hirdetett meg a következő évre, amely az újság előfizetőinek ezt az 18 Tömörkény írásainak bibliográfiája még nem készült el (szégyene ez a Szeged-kutatásnak), csak részbibliográfiák vannak. Az első, hevenyészett címleírású kísérlet Ortutay Gyula nevéhez köthető (Ortutay Gyula: Tömörkény htván. Szeged, 1934. ), majd, évtizedekkel később, a Somogyi-könyvtár munkatársai fogtak módszeresebb föltárásba. Eddig, sajnos, csak a Szegedi Naplóban és a Szegedi Híradóban megjelent, névvel vagy álnévvel jegyzett írások kerültek regisztrálásra: Krasznai Miklós né—Lovászi Józsefné: Tömörkény István írásai a Szegedi Naplóban. = Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok / Studia Históriáé Literarum et Artium 3. Szerk. Lengyel András. Szeged, 2001. 213-232., Kukkonka Judit: Tömörkény István írásai a Szegedi Híradóban. - Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok / Studia Históriáé Literarum et Artium 4. Szerk. Lengyel András. Szeged, 2004. 283-294. A további gyűjtés lehetséges irányait áttekinti: Lengyel András: .4 Tömörkény-kutatás néhány kérdése. Szeged, 2001. 1. sz. 23-24. 19 Vö. Vízenjárók és kétkezi munkásuk. Szegedi Napló, 1901. okt. 15. 7., ugyané szöveg megjelent a Napló következő számaiban is: 1901. okt. 17. 7., okt. 19. 6., okt. 27. 13. 20 Uo. 21 A „Szegedi Napló" karácsonya. Előfizetőinknek. Szegedi Napló, 1901. dec. 18. 4.