A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

BÁLINT László: Dadi Imre, a kommunista funkcionárius

Akkor tette ezt, évekkel korábban, amikor még meg sem fogalmazódott Dadi Imrével kapcsolatban a besúgás gyanúja. Szatmári Pál 1946-ban elmondott történetére Granitz József 1952-ben is jól emlékezett. Tanúvallomásában megerősítette Szatmári történetét. Ugyanakkor annak gyanúja is fölmerült, hogy 1944 tavaszán a szabaduláskor Dadi Imrét Udvarhelyi Ferenc, a szentesi detektívek csoportjának vezetője is megkísérelte beszervezni. Udvarhelyi vallomása szerint „amikor közöltem vele, hogy milyen feltételek között helyezem szabadlábra, Dadi sem igent, sem nemet nem mondott. ... Dadinak egy esetben 20 pengőt adtam, melyet vonakodva elfogadott.''

93 Ezek az adatok 1952 ben nagyon fontosak voltak az ÁVH-nak és föl is használták őket. A kényszerítő körülmények hatására pedig Dadi mindent beismert. Ma már kideríthetetlen, hogy a beismerő vallomásából mi felelt meg a valóságnak és melyek voltak az államvédelmis konstrukció részei. A vizsgálati munka során 1952. október 15-i dátummal elkészült a Budapesti Államügyészség vádirata. Ennek egyik nagyon jellemző mondata a következő: „A vád tárgyává tett tényállást a vádlott részletes beismerő vallomásával bizonyítom."

94 Nem sokat kellett várni a Budapesti Megyei Bíróság ítéletére sem. Az 1952. december 9-i dátumú ítéletből kiderül, hogy a besúgó tevékenységgel kapcsolatban „Dadi Imre a tárgyaláson ... ténybeli beismerésben volt."

95 Tanulságos az ítélet indokolásának egyik részlete is: „A Horthy fasiszta rendszer legaljasabb és egyben legveszedelmesebb eszközeinek egyike a munkásmozgalom elleni besúgó hálózat kiépítése volt. A rendőrség politikai osztálya árulókat keresett a munkásosztály soraiban. ... Vádlott is ilyen áruló volt, aki besúgásával nemcsak a munkásosztályt, de az egész dolgozó magyar népet is elárulta. Közrejátszott abban, hogy a legmélyebb illegalitásba kényszerített Magyar Kommunista Párt éppen legjobbjainak lefogása miatt, nem volt képes olyan munkát kifejteni, amely meg tudta volna akadályozni a háború további folytatását és a nyilas hatalom átvételét. Ezekre tekintettel a vádlott cselekményének társadalmi veszélyessége kiemelkedő fokú." A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletének indokolása szerint „az a magatartás, amelyet Dadi Imre Lakos József volt rendőrkapitány megölésével kapcsolatban tanúsított, megvüágítja egész egyéniségét. Alátámasztja azt az elsőbírói ténymegállapítást, hogy Dadi Imre valóban a rendőrség besúgója volt."

97 A jogerős bírósági ítélet Dadi Imrét háborús bűntett (besúgás) miatt 8 év börtönre ítélte 1953. május 26-án. Büntetését a budapesti Gyűjtőben kezdte, ahol előbb a gombüzemben dolgozott, majd házimunkás lett. Végül Csomókra vitték és szénbányában dolgoztatták. Eközben változott a hazai belpolitikai helyzet is. Péter Gábor 1953 januárjától őrizetben volt és mint csehszlovák hasonszőrű 92 Granitz József 1944-tÖl teljesített szolgálatot az újonnan megalakult rendőrségen. 1946-ban őrmester, 1956-ban törzsőrmester. A forradalom alatt együttműködött a szentesi nemzetőrség lovas csoportjával. ÁSZTL V-93039, V-142417. 93 ÁSZTL V-93039. 94 Uo. 95 Uo. 96 Uo. 97 Uo.