A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)

„A RENDŐRSÉGI ÉS NEPBÍRÓSÁG1 ELJÁRÁSOK... EGYRE TÖBB LELKÉSZI SZEMÉLYRE TERJEDNEK KI" Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948) VTNCZE GÁBOR Az 1944-45-ös „fölszabadulás" és az 1948-as „fordulat éve" közötti — „népi demokráciának" nevezett — időszak egyházpolitikájának egyik sajátossága a kétarcúság volt. Kormányzati szinten 1945 ben többé-kevésbé problémamentes volt a viszony az egyházakkal (ezt látványos gesztusokkal is igyekeztek bizonyítani). Akkor még mindkét fél Oeszámítva természetesen a kommunistákat) komolyan gondolta, hogy új világ kezdődik az egyházak életében is. (Ravasz László és Révész Imre püspökök, valamint az egyházi közvélemény jelentős része hitt abban, hogy a „szabad egyház szabad államban" elve érvényesülni fog az egyházpolitikai gyakorlatban.) A „gesztus-politika" jegyében az év elején tizenöt református egyházi személy került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, egyebek mellett Bereczky Albert

1 Budapest-pozsonyi-úti és Tíldy Zoltán szeghalmi lelkipásztorok (utóbbi az FKGP országos elnöke), valamint Révész Imre debreceni püspök. Az ideiglenes kormány komoly anyagi erőfeszítéseket tett a református templomok helyreállítása érdekében, helyenként „kommunista rohambrigádok" csatlakoztak az építőkhöz — állítja a korai Kádár-korszak egyik pamfletírója.

2 Arról azonban természetesen mélyen hallgatott, hogy helyi szinten sok helyen igen rossz volt a viszony az egyházközség és a kommunisták dominálta nemzeti bizottság között, aminek számos oka volt. így történt ez a nagy kiterjedésű és lélekszámú Békés Bánáti Református Egyházmegye

3 számos egyházközségében is. 1 Bereczky Albert (1893-1966) református lelkész 1944-tól aktívan reszt vett a pártpolitikában. 1944 decemberétől az ideiglenes, 1945 novembere után a megválasztott nemzetgyűlés tagja volt 1948 júliusáig (az FKgP színeiben). 1945 májusától 1946 júniusáig a VKM államtitkára. A Kisgazdapárt „leszalámizása" után, 1947 őszétől 1948 tavaszáig a kisgazdapárt politikai bizottságának is tagja volt. Az akkor még tekintélyes és az egyházi körök jó részében népszerű Bereczky 1948-ban Rákosi jelöltjeként lett Ravasz László utóda, de az ezt követő időszakban számtalan elvtelen kompromisszumot kötött a fennálló egyházellenes hatalommal. Bővebben lásd KISS 2006. 2 KÁDÁR 1957, 145. (A szerző „októbrista" emigránsként a két világháború között Kolozsvárott élt. Ott az Erdélyi Szépmíves Céh egyik megalapítója, drámaíró, lapszerkesztő, színházrendező volt. 1944-ben Budapestre menekült, 1950-től az Egyetemes Konvent sajtóosztályát vezette, később főtanácsos lett és teológiai tanár, bár lelkészi oklevéllel nem rendelkezett. 1956. október 31-én lemondott, de a Kádár János-féle c//<?nforradalmi rendszer megszilárdulása után — mintegy kompenzálva a korábbi „megingását" — megírta az itt idézett pamfletjét. 1956 előtt a Konventen belül „Kolozsvári" fedőnéven ügynöki munkára, a református lelkészek „feldolgozására" használták.) 3 1945-ben a Békés, Csongrád és Csanád vármegyék területére kiterjedő egyházmegye református híveinek száma százkilencvenhétezer volt.