A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig

nyesíthetővé vált. Egy hosszú évek óta tartó, a közösség által esetleg már alaposan megszólt együttélés törvényesítése érthető okok miatt nehézkes volt a falu népe előtt. Rendezésükre viszont kiváló lehetőséget nyújtott egy-egy népmisszió „hangulata." Ezt követően a felek szentségekhez is járulhattak, s gyermekeik egyházi szempontból is törvényesítve lettek. Mivel a népmissziók többnyire a nagyböjt idejére estek, ami a házasságkötések szempontjából tütott idő, a hirdetések mellett a tiltott idő akadálya alól is fölmentést kaptak a felek. Az értelemszerűen fölmentéseket utólagosan adta meg a püspökség. Az esketési anyakönyvben az ekkor kötött házasságoknál olvashatjuk: „Felmentéssel a hirdetés és a szentelt idő akadálya alól. " Ez a szent vagy tiltott idő nem jelentett a házasok számára semmiféle nehézséget, hisz esetükben már szóba sem jöhetett a házukhoz való, zeneszó melletti ünnepélyes vonulás vagy a lakodalmi mulatság. Az 1912-es népmisszió Az 1912-es népmisszió különösen is a vadházasságok rendezésének ideje volt. Az ekkor tartott népmissziónak nem sok írásos nyoma maradt a plébánia irattárában, a templomban elhelyezett fakereszt fölirata viszont tanúskodik a szegedi ferences atyák által itt végzett pasztorációs munkáról. A följegyzések szerint 3, 4, 8, sőt 30 és 36 éves együttéléseket törvényesítettek, de voltak olyanok is, akik mindössze nyolc hónapja költöztek össze egyházi házasságkötés nélkül. A felek állapotuk szerint özvegyek, hajadonok és nőtlenek. Ezekben az esetekben az anyakönyv mindannyiszor megjegyzi: „ vadházasságban éltek. " Mivel ez a népmisszió is a húsvéti ünnepekre való fölkészítés jegyében nagyböjtre esett, utólag a hirdetések mellett fölmentést kellett kérni a tiltott idő akadály alól is. Különösen az idősebb emberek esetében szemérmességből, s hogy az esküvő a lehető legnagyobb csöndben történjék, egyházi személyeket, Matuszka Bálint templomatyát és Kohajda Ferenc harangozót kérték föl tanúnak. A népmisszió nyomán a házasságrendezési kezdeményezést a következő évben a plébánia sikeresen tovább folytatta. Egy 1913 januárjában született jelentés a plébánia területén még 10 törvénytelen együttélésről tudósított.

1 Hat esetben nem volt akadálya az egyházi házasságkötésnek. Közülük az év folyamán végül öt pár kötött szentségi házasságot. Három teljes csöndben, a régóta tartó együttélés és a magas kor miatt hirdetések nélkül zajlott le. Tanúnak kétszer itt is a már említett templomatyát és a harangozót kérték föl. A népmisszió hatásának következtében 1912-ben és 1913-ban a hirdetések nélkül kötött házasságok aránya jóval nagyobb volt, mint a korábbi években. 111 Az összeírás elkészültekor három nyilatkozott úgy, hogy hajlandó, három úgy, hogy nem a házasság rendezésére. Négy pár között akadály volt. Kimutatás a kiszombori rk. plébánia területén lévő vadházasságokról - 1913. I. 10. Ek.1.1913.5.