A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig

annyira egyházukhoz, ezt nem tették, hisz együttélésüknek az állami házassági anyakönyvi kivonat már amúgy is teljesen hivatalos jelleget adott. Az egyház természetesen törekedett minden lehetséges esetben a házasságok egyházi törvények szerinti megkötésére. Ehhez lazítani kellett a hirdetésekkel kapcsolatos magatartásán. Mivel a házasulandók Makón az alispáni hivatalnál általában gond nélkül fölmentést kaptak a polgári hirdetés alól, azonnal kitűzték az anyakönyvi hivatalban a polgári egybekelés dátumát, és csak azután kezdtek a kiszombori plébánián az egyházi házasságkötés szervezéséhez.

86 Sürgős esetben, pl. bevonuláskor a polgári házasságkötés föltételei hamar, akár egy nap alatt biztosíthatóak voltak. A felek ekkor is kérték az egyházi szertartást, de már nem volt elegendő idő az egyház által előírt háromszori házassági hirdetésre. A jegyesek ugyan tudomásul vették, hogy elhanyagolták a házasságkötéssel kapcsolatos előzetes vallási kötelességeiket, de semmiképpen nem akartak várni, és kijelentették, „a polgári házasságot [a] jelzett napon okvetlenül meg fogják kötni." Az sem ritka, hogy a felek csak közvetlenül a másnapi házasságkötés előtt jelentkeztek a plébánián: „a polgári anyakönyvvezetőnél holnap délelőtt 11 órára tűzetett ki a polgári an kötés. A plébános ellenkezése esetén viszont ekkor is fönnállt a veszély, hogy „megelégedtek volna polgári házassággal."

88 Az meg teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy a polgári egybekelésük után, a háromszori hirdetésre szükséges idő elteltével újra eljönnek a templomba egyházilag törvényesíteni kapcsolatukat. Legalább a látszatot menteni igyekezve, azaz, hogy még az egybekelés előtt meglegyen a szükséges püspöki engedély, erről a plébános többször telefonon vagy táviratilag kért értesítést. Idővel azonban bele kellett nyugodni, hogy a fölmentés sokszor csak utólag érkezik meg. QQ Kleitsch Mátyás 1936. február 20-án kelt kérelmében keserű és nagyon szókimondó, írása ugyanokkor tükrözi azt a kényszerhelyzetet, melybe a plébánia és lényegében a hasonló ügyek kapcsán az egész katolikus egyház került. „Érdemtelenek ugyan arra, hogy az egyház kegyet gyakoroljon velők mert csak most jelentkeztek, mikor a polgári házasságkötés napja II. 27-re már ki van tűzve. De éppen azért vagyok kénytelen kérni a fölmentés megadását, mert megelégednének csupán a polgári házassággal. Egy másik esetben hasonlóan érvelt a plébános: „Miután a polgári kötés napja már a legközelebbi időre ki van tűzve, magam részéről is kérem a fölmentés megadását, mert félni lehet, hogy különben el is marad az egyházi esküvő.

1,91 Máskor ilyen sommázatot kapunk: „Kényszerhelyzetben hirdetés nélkül megáldottam házasságukat. 195 l-ben, a Rákosi diktatúra közepette született a következő indoklás: „A fölmentés megadását javasolom, mert a polgári hatóságnál is kérelmezték a hirdetés elengedését, s attól kell tartanom, hogy bár igen vallásos 86 „A polgári házasságkötés napja már ki van tűzve. ° „Ki van tűzve a polgári kötés ideje." „A polgári kötés ideje már ki van tűzve. " — olvashatjuk a plébánia által a püspökségre küldött levelekbe. Ek.I.1952.46.a 87 Ek.1.1930.4. 88 Ek.I.1939.7.b 89 Kleitsch Mátyás 1927 és 1954 között volt kiszombori plébános. 90 Ek.I.1936.10. 91 Ek.I.1929.43. 92 Ek-I-1943.30.