A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig

relmek kitértek: a „halálos ágyán rendezni kívánta ügyeit, "

u „a betegség elég súlyos,"

18 „a beteg állapota pedig válságosra fordult"

1

^ vagy „súlyos betegsége halasztást nem tűrt. Nem egyszer a beteg fél hamarosan meg is halt. Ugyanezekre a körülményekre az utólag érkezett püspöki engedély is kitér: a Jegyeseknek a hirdetések mellőzésével — halálos ágyon — történt eskelését jóváhagyólag tudomásul veszem, illetőleg nevezetteknek a hirdetések alól utólagosan felmentést adok. Egy 1911-ben így kötött házassággal kapcsolatban pedig ezt jegyezte föl a plébános: „Hirdetés nélkül, 40 év óta vadházasságban éltek. A férfi halálos ágyán történt az esketés. A püspöki hatóság tudomásul vette*

2 Megemlítünk még egy esetet, melynek érdekessége, hogy hozzá fogadalomtétel is járult. Az eset nem halálos vagy beteg ágyon történt, de súlyos egészségi állapot váltotta ki. Egy idős házaspár (71 és 70 évesek) római katolikus férfi tagja, miután súlyos betegségbe esett, „magába szállt és... bejelentette, hogy házasságát rendezni kívánja, hogy szentségekhez járulhasson. " Ehhez többek között korára való tekintettel kérte e hirdetések alóli fölmentést. Kérelmét még azzal is megtoldotta, hogy fölgyógyulása esetén, „amikor egészségi állapota engedi, állandóan eljár a szentmisére. Az evangélikus vallású nő [a feleségi is kéri férje számára ezt a lelki megnyugvást. O is eljár a katolikus templomba. A házasságukat halálos vagy beteg ágyon rendező felek a hirdetések alóli utólagos fölmentésért taxát nem fizettek. Visszatérés a római katolikus egyházba Többször a római katolikus egyházba való visszatérők {conveHiták) kérik a hirdetések mellőzését. Ezekben az esetekben legalább az egyik fél nem katolikus, de olyan esetek is előfordultak, amikor mindkét fél esetén hitehagyókról (apostaták) van szó. Ok korábban valamely szekta vagy kisegyház tagjai lettek. A faluban különböző időpontokban kisebb számban éltek nazarénusok, baptisták, adventisták, pünkösdisták, baptisták és jehovisták. Annak idején ugyan tehették volna, házasságukat mégsem az egyház törvényei szerint és nem római katolikus lelkész előtt kötötték. Az évek múlásával mégis úgy határoztak, rendezik a viszonyukat a római katolikus egyházzal, és szerettek volna szentségekhez járulni. Szándékukat bejelentették a plébánián, s az ott megismert föltételek teljesítését vállalták. A törvényes házasságkötésükkel kapcsolatban a püspöki hatóságtól több ügyben (pl. excommunicatio) fölmentést kellett kérniük. Ezek közé ugyan nem tartozott kötelező módon, de kérték idős koruk miatt, és mert nem akartak a faluban szóbeszéd tárgyává válni házassági hirdetések elhagyását is. 77 Ek.I.1927.47.a 78 Ek.1.1929.15. 79 Ek.1.1933.23. 80 Ek.I.1927.47.a 81 Ek.I.1927.47.a 82 Kiszombor. VII. Esketettek anyakönyve 1901-1948. Az 1911-es év bejegyzése. 83 Ek.I.1952.43.a