A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MAROSVÁRI Attila: A kiszombori oktatás története 1945-ig

Az elkövetkező évek komoly változást nem hoztak az iskola életében. Noha több tanító is távozott egy-két évnyi ittlét után, mindig biztosítani lehetett a szakszerű utánpótlásukat úgy, hogy a nyolcvanas évekre egy nagyjából stabil tanítói gárda látta el a gyerekek oktatását. Annál nagyobb gondot okozott a tanulók lemorzsolódása és hiányzása,

53 melyen a rendre igénybevett hatósági intézkedések sem igen változtattak. Az 1876/77-es tanévtől megszervezték (igaz, a IV. osztállyal összevontan) az V. osztályt, majd az 1878/79-es évtől a VI. osztályt is. Az iskola ezzel teljessé vált, noha az összevont osztályok és a magas létszámok miatt a képzés bizonyára nem lehetett túlságosan eredményes. A hiányzás mellett a tanulók magaviselete is kívánni valót hagyott maga után. 1883-ban pl. a tantestület feljelentést tett a csendőrségnél, a községi elöljáróságnál és az iskolaszéknél is, hogy szigorúan tiltsák el a tanulókat a kocsmák és bálák látogatásától, továbbá azt kérték, akadályozzák meg, hogy egyes boltok este vásároljanak kukoricát és tojást, mert ezeket rendre a mulatságra készülő tanulók lopták el otthonról. De baj volt a gyerekek trágár beszédével és „erkölcsrontó pajkos játékaival" is. Gyakran a tanítók sem álltak a helyzet magaslatán, nem egyszer előfordult, miként az iskolaszéki jegyzőkönyvek ezt meg is örökítették, hogy italos állapotban „végezték" munkájukat. Egy 1879-es fegyelmi ügyből tudjuk, hogy „Bacsó Sándor tanító részegen jelent meg az iskolában. A tanulókat egymásnak uszította, és ennek következtében a nagyobbak a kisebbeket összeverték. Be volt azonban rúgva Ökrös József igazgató is. Mindketten nótáztak, ablakokat törtek, és végül hegedűvel fejbe verték egymást.

,JÖ6 Sokszor volt gond a tanítók fölkészültségével, órai teljesítményével is. A tanfelügyelő és az iskolaszék ellenőrzése pl. többször minősítette alkalmatlannak az oktatásra Bacsó Sándor tanítót („O a tanítóság, a községnek nagy szégyen és gyalázatára van. ) ennek ellenére 1903-ig a helyén maradhatott.

58 1887-ből van az első adatunk arról, hogy a községben a népiskola mellett magántanítók is működtek. Az nyilvánvaló volt, hogy a birtokos Rónay család tagjai nem a községi iskolában tanultak, nekik házitanítóik voltak, illetve Sze53 1877. ápr. 20-i ellenőrzésekor pl. Steinbach Antal tanfelügyelő kifogásolta, hogy a 700 tanköteles közül csak 200 járt iskolába, az ismétlőiskola pedig nem is működött. Lásd: uo. 24. Az 1879/80-as tanév során 109 tanuló maradt ki, közülük 46-an analfabéták maradtak, s csak 63 tudott valamilyen szinten írni-olvasni. Jellemző az is, hogy az év folyamán a VI. osztályba járó tanulók száma csupán 13 fő volt, ami 4,5 %-át tette ki a tankötelezettek számának. Lásd. RACZ 2005, 30. A hiányzás gondjai a későbbiekben sem enyhültek, annak ellenére, hogy pl. az 1880/81-es tanév során öt tanköteles szüleit is megbüntették a hiányzás miatt 50-51 krajcárra. 1889-ben 45 szülőt bírságoltak meg, „kik a bíró mondása szerint a büntetéspénzt neki szemben, minden nemesebb érzéket megrendítő szitkok közt szokták befizetni. " RÁCZ 2005, 32. és 48. 54 Uo. 23. és 27. 55 Uo. 39. A helyzet e téren később sem változott. 1886-ban tanfelügyelői leirat intézkedett arról, hogy a tanulókat el kell tiltani az éjjeli és nappali táncmulatságoktól, valamint a kocsmák látogatásától. Lásd: Uo. 43. 1907-ben még mindig kérni kellett, hogy tiitsák el a tanulókat a tánchelyektől és kocsmáktól. Uo. 81. 56 Uo. 29. 57 Uo. 47., lásd még: 44., 46., 48., 50. 58 Bacsót 1903. ápr. 6-án felfüggesztettek állásából és letartóztatták „a Segély- és Hitelszövetkezet kárára elkövetett sikkasztása" miatt. Lásd: RÁCZ 2005, 73.