A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MAROSVÁRI Attila: A kiszombori oktatás története 1945-ig

lantróp magatartásának is, és eseti segítséget nyújtott a rászoruló gyerekeknek. Ebben különösen az óvodát 1883-ban megalapító Rónay Jánosné Karácson Emüia járt élen, aki számos alkalommal nagylelkű adományokkal biztosította a gyerekek ellátását. 1863-ban pl., amikor a községet nagy aszály sújtotta, 3 hónapon át 80 ison kolás gyermek ellátásáról gondoskodott. 1849-ből maradt adatunk az első név szerint ismert zombori pedagógusról: Vígh Antal tanító is szerepelt azon 42 Torontál megyei kérvényező között, akik 1849. ápr. 20-án közös beadványban kezdeményezték az országos kormánybiztosságnál a szerb megszállás miatt 1849 tavaszán elmaradt fizetésük segély formájában való megelőlegezését.

30 1861-ben már két pedagógus, Vígh Antal kántortanító és Csepreghy Endre altanodai tanító oktatta a gyerekeket. Munkájuk bizonyára nem lehetett könnyű, hiszen az 1863-as tanévben 553 fo volt a tankötelezettek száma, ebből 422 tanuló járt iskolába (318 elsős és 104 másodikos). Tekintettel a magas létszámra, az osztályokon belül csoportokat alakítottak ki. Az első osztályon belül a gyerekek tudása alapján három, míg a második osztályon belül két „csapatot" különítettek el. A kezdők közé az írni-olvasni még nem tudókat, a haladók közé a gyöngén író-olvasókat, míg az olvasók közé a legjobban haladókat csoportosították. A két osztály mellett ebben az időben már működött az ismétlőiskola is, ahová azok a 12-15 év közötti tanulók jártak, akiknek megszűnt a tankötelezettségük, és nem tanultak tovább, de még jártak iskolába. Számukra hittant, bibliaismeretet és egyházi szertartásmagyarázatot oktattak.

32 A tanítás napi 5 órában, délelőtt 8 és 11, délután 1 és 3 óra között folyt, vasárnap és szerdán azonban nem volt oktatás. Noha az iskola egyházi fönntartásban működött, községi feladatot is ellátott, ezért a település előjárósága 1865-ben gondnokot nevezett ki az intézmény ellenőrzésére. Feladata nem elsősorban az iskolában folyó munka minősítése volt, hanem az iskolalátogatási kötelezettségek teljesítése végrehajtásának ellenőrzése. A gondnok kötelessége volt, hogy a tanítókkal összeírja a tankötelezetteket, és ellenőrizte rendszeres iskolai megjelenésüket. A gondnok dolga volt még az iskola működésével kapcsolatos intézkedések megtétele is, így neki kellett gondoskodnia az épület fűtéséről, karbantartásáról, és a bútorok pótlásáról is, emellett figyelnie kellett a tanítók fizetésének kiutalásáról, vagy az iskolai pénzek kezeléséről is. A község által elfogadott szabályzat alapján „Gondnoknak a község legjelesebbjei választassanak", s hogy e funkció valóban rangot jelentett, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gondnok a „községi képviselő tanácsban" az iskolai ügyeket illetően „hellyel és szavazattal" bírt.

34 29 Uo. 11. 30 UL Tor. Vm. Kgy. Jkv. 1849. ápr. 20. 31 RÁCZ2005, 11. 32 Uo. 13. 33 Uo. 15. 34 Uo. 13-14.