A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MAROSVÁRI Attila: A kiszombori oktatás története 1945-ig

1781-ben a kincstár sok egyéb birtok mellett elárverezte, és az árverezés előtt a kincstári adminisztrátorok, majd az árverés után a birtokba jutók az átadás-átvételkor egyaránt fölmérték a területet, továbbá az azon lévő vagyontárgyakat is rögzítették. Ez a vagyonleltár (melynek része volt a Kiss Mária Hortensia által közölt „robotkönyv"), megmaradt, illetve annak tartalma a megmaradt adatokból kikövetkeztethető. Ebből tudható, hogy a zombori uradalomhoz a templom, a szeszfőzde, a marosi komp és a kocsma mellett egy romos iskola is tartozott.

5 Erre az épületre utalhatott a robotkönyv bejegyzése is a 11. számú telken lévő épület („Schullhauß") megnevezésével. Az nem tudható, hogy hoiman származott Kiss Mária Hortensia adata, miszerint ebben az épületben 1783-ban Todt Jakab lakott, miként az sem, hogy itt valamilyen téli iskola működött volna, ahol a gyerekeket egy öreg mérnök tanította. Szinte kizárható, hogy az iskola ekkor lakott lett volna, hiszen egyrészt annak romos állapota ezt aligha tette lehetővé, másrészt az a tény, hogy Todt Jakab a robotkönyvben a 2. számmal jelölt házban lakott, egyértelművé teszi, hogy az nem szolgált magánlakásként. Ugyanakkor nem tudjuk, ebben az időben valóban iskolai célokra szolgált-e ez az Oexel Mátyás által átvett épület, mindössze annyi tudható, hogy 1781-ben biztosan létezett egy épület, amely iskolaként működött valamikor (talán még akkor is), és azt ezért nevezték így. Ennek az iskolaépületnek az eredetére vonatkozó forrással nem rendelkezünk. Azt tudjuk, hogy Zombor többé-kevésbé épségben vészelte át a török hódoltság időszakát, ha csekély számmal is, de az időszak alatt szinte folyamatos volt itt az élet. Meglehet, a falu is azon települések sorába tartozhatott, amelyeket a szegedi ferencesek látogattak ebben az időszakban, ellátva a híveket, és talán biztosítva n gyerekeik számára a tanítást is. A XVIII. sz. első évtizedeiben adataink szerint a falu a csanádi plébániához tartozott, a hívek oda jártak templomba,

8 így a gyerekek oktatására ebben az időben szervezett formában helyben bizonyosan nem került sor. A század közepén mintegy 260 ember, 45 katolikus család élt a településen,

9 a csekély létszám miatt önálló oktatásuk megszervezésére ezért bizonyára igény és lehetőség sem mutatkozott. Noha voltak előzményei, a plébánia működésére utaló első biztos adat 1753-ból maradt meg, a falu első plébánosát, Szauer Ádám Ignácot pedig 1764. jún. 3-án nevezte ki a csanádi püspök.

10 Ettől kezdve, ha kezdetben gyors változásokkal is, de mégis folyamatos volt a településen az egyházi szolgálat, amely gyaníthatóan a 5 MOL Kamarai térképek S. 11. 646/2. Gilicze János levéltáros szíves közlése 6 KISS 1940, 90. 7 A szomszédos Makó esetében vannak ilyen adataink 0-ásd: BARNA 1929, 240.), de valószínűsíthető, hogy Zomboron is ők látták el ezeket a feladatokat. KlSS 1940, 75. 8 Hist. Dom. 1., KlSS 1940, 76. 9 KlSS 1940, 76-77. 10 Hist. Dom. 2., KlSS 1940, 77. Az önálló plébánia megteremtésére utaló legkorábbi adat 1722-ből származik. Ekkor Baky Ferdinánd makói plébános gróf Nádasdy László csanádi püspök megbízásából, de a kerületi tiszttartó jóváhagyása nélkül beiktatta a zombori plébánost. A temesi kormányzóság emiatt 1722. júl. 13-án írásban megrótta a püspököt, és utasította a plébános eltávolítására. Mivel a zombori nép Baky pártjára állt, aki nem akart távozni, ezért karhatalommal távolították el, a templomot bezárták, és közhírré tették, hogy aki a plébánost a házába fogadja, szigorú büntetést kap. Lásd: SZENTK1.ÁRAY 1909, 58., TAKÁTS 1943, 84-85. A plébános eltávolítása nyilván azzal függött össze, hogy a falu kamarai birtok volt, és a plébános fizetését a kincs-