A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

részét. Hiszen tagjainak száma már meghaladta a 14.000 főt. Március idusán már egy kisgazda küldöttség járt Bukarestben. Ennek tagjai voltak: Gál Imre a szövetség elnöke, dr. Elek Dénes alelnök és még vagy 25 falu vezetője. E küldöttség egy memorandumot adott át a román kormánynak, amelyben tiltakoztak a székelyföldi legelők és a közbirtokossági vagyon kisajátítása ellen.

29 Ezen is felbuzdulva az Udvarhely-megyei Földmíves Szövetség április elején a megye 135 községéből már 112 faluban helyi gazdakörrel rendelkezett, de a többi falu megszervezést is tervezték. Április 5-én Székelyudvarhelyen a megyei közgyűlés termében tanácskoztak. Ott tiltakoztak a Székelyföld románok által tervezett közigazgatási feldarabolási tervek ellen, mert a régi megyei beosztást tartják jónak. Követelték a kormánytól, hogy az állatexportot tegye lehetővé, mert annak akadályozása az oka az országban tapasztalható jelentős állat ár esésének. Kimondták, hogy az adott nehéz helyzetben a szükséges áruk cserekereskedelmét is hajlandók előmozdítani. Ennek elősegítése érdekében is a maguk erejéből részvénytársasági formában összegyűjtik azt a pénzt, amely a mezőgazdasági árucsarnok megépítéséhez szükséges. Ez lássa majd el a parasztságot vetőmaggal, szerszámokkal és egyéb munkaeszközökkel. Elhatározták egy földműves iskola és faiskola létesítését is.

30 A román kormány azonban — a belső fogyasztás biztonságára hivatkozva — nem oldotta fel az állatkiviteli tilalmat. Ennek következtében az tavaszi erdélyi országos állatvásárokon a szarvasmarha ára az őszi ár negyedére csökkent és így is alig volt vevő. Ezt a helyzetet május 21-én így jellemezte a Keleti Újság „A falu katasztrófája" című cikkében: „az erdélyi földműves kisgazdákra bekövetkezett az a tényleges állapot, hogy a zsírba fulladnak bele, ami nem azt jelenti, hogy jól élnek, hanem ennek az ellenkezőjét." Ennek következtében az erdélyi parasztság egyre forrongóbb hangulatba került. Ennek egyik megnyilvánulása volt ,hogy a május közepén Marosludason rendezett országos állatvásáron a parasztok szarvasmarhánkét már a 100 lejes árral is kényszerültek beérni. Ez annyira felháborította őket, hogy „zárt sorokban vonultak az üzletekbe és követelték a kereskedőktől, hogy szállítsák le ők is legalább a felére a portékáik árait." A kereskedők azonban nem engedtek e felszólításnak, ezért a falusiak bántalmazták őket és a véres verekedéseket csak a csendőrség tudta megakadályozni. A Kolozsvárott megjelenő román nyelvű Vointa című román újság szerint más erdélyi városokban is fordultak elő ilyen zavargások. Ilyen előzmények után a Kolozsvárott működő kormányzati szerv az un. egységesítő bizottság táviratban kérte a román kormányt az állatkiviteli tilalom szabaddá tételére. E bizottság elnöke Mihályi Tivadar miniszter szerint a kormány szabaddá is fogja tenni az állatkivitelt.

31 Az állatkiviteli tilalomból következő nagyarányú állatár esése rendkívül súlyosan érintette az erdélyi magyar parasztságot is. 1921 tavaszán Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád az ő elégedetlenségükre is hivatkozva a kolozsvári MNSZ előkészítő bizottságában továbbra is szorgalmazták a magyarság politikai megszervezését. Ezt a törekvésüket tükrözte a Keleti Újság több cikke is. Külö29 Keleti Újság, 1921. III. 17. 30 Keleti Újság, 1921. IV-10. 31 Keleti Újság, 1921. V. 21.