A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

Mikó Imre azt is megemlítette, hogy Paál Árpád „rámutatott a Magyar Szövetség feladataira, felvetette a külön székely és munkáskérdést."

23 Ennél azonban tőle nem tudunk meg többet. Ezért szükséges ezzel a kérdéssel is foglalkozni. 0 még a brosúrában is első feladatnak tartotta, hogy „Kolozsvár kezdeményezze a >r

Magyar Nemzeti Szövetség" megalakulását." (Ez megerősíti azt a véleményünket, hogy az nem a Mikó által jelzett 1921. január 23-án jelenhetett meg, hanem sokkal inkább még 1920. december végén, mint ahogy azt a Keleti Újság akkor jelezte.) Paál szerint az MNSZ a „magyarság politikai testülete lesz arra a célra, hogy a magyar kisebbség általa az államélet minden vonatkozásában felvegye a politikai cselekvőséget.(...) Erre a célra állandó központi irodát tart fönn, igazgatóságot és igazgató választmányt rendel, vidéki igazgatóságokat szervez s legfőbb fokon közgyűléssel és nagy választmánnyal kormányozza magát." Paál Árpád és barátai — mint a Keleti Újság 1920-as karácsonyi számban már láttuk — most is azt javasolták, hogy az MNSZ kolozsvári kezdeményezése „az itteni minden rendű és rangú magyar lakosság adhoc képviselete útján" úgy történjen, hogy ez a képviselet alkosson előkészítő bizottságot. Ez fogja össze a vidéki csatlakozásokat, készítse elő a szövetség működési szabályzatát és azt kormányelismerésre a hatóságoknál előterjeszti, majd az alapján a vidéki képviseleteket a szövetség végleges szervezetének megalakítására összehívja. Addig is az előkészítő bizottság bizonyos átmeneti feladatokat igyekszik megoldani. Ilyeneknek gondolta az alábbi feladatokat: „a magyar békeszerződésből folyó elszámolások (likvidációk), a magyar tisztviselők ügyének a rendezése, a pénzbeváltásból folyó károsodások kiegyenlítése, a hadikölcsön kötvények és a be nem váltott koronák ügyének jóvátételi bizottság elé terjesztése." Hasonló feladatnak tekintette a „kiutasítottak és az erdélyi otthonukból kinn rekedtek" hazahozatalának intézését és a „csatolt területek magyar vasutasainak és postásainak a lelki kielégítése, létbiztonságának a visszaadása." Szerinte ez maga képes lenne a rossz szállítási viszonyok javítására, amitől jórészt függ a társadalmi béke is. Ezekkel párhuzamosan képzelték el a MNSZ szervezeti kiépítését. Ezt azért is tartották sürgősnek, mert csak a megszervezendő politikai erővel látták képviselhetőnek a magyarság egyházi és iskolai, valamint közgazdasági érdekeinek védelmezését. Az iskolák kérdésében fontosnak tartották a fenntartói jogok rendezését. A közgazdasági kérdések közül pedig különösen fontosnak tartották, hogy először is a „földreform ügyét oldják meg a magyarság elbirtoktalanitásának a célzata nélkül." Másodszor pedig azt tartották megoldandónak, hogy az Erdély és a csatolt részek régi román területekkel szembeni „elpénztelenítése és forgalmi életének ily módon való megbénítása érjen véget." Ezek mellett a MNSZ fontos feladata lesz a székely kérdés Románián és Erdélyen belüli megoldása. Hiszen a „székelyek számára a népkisebbségi egyezmény külön egyházi és iskolai autonómiát biztosít," (...) de a székelyföldnek birtokviszonyai „különös egyszerűsége miatt jelentős külön érdekei is vannak." Ezek megoldására a MNSZ-en belül külön székely ügyosztály felállítást szorgalmazták. De éppen így külön gondozást kívántak a munkáskérdés ügyének is. Ezért szerintük a MNSZ-nek „részint a magyarság közgazdasági teremtő ereje érdekében, részint 23 MIKO i. m. 21.