A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

egységes magyarságból elszakasztott egyszerű létszám vagyunk, de külön históriai egység ezer esztendő óta, saját, külön erdélyi öntudattal, önálló kultúrával, önérzettel. Tudtunk számolni minden helyzettel, tudtunk kormányozni és tudtunk nehéz vereségek után talpra állani." A trianoni békeszerződés aláírása után előállott erdélyi helyzet öntudatos számbavétele után azonban Kós Károly a következő fontos dolgot is kimondja: „Nyíltan és őszintén valljuk azonban: inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyüt barátok, mint titkos ellenségek." Ennek idézése után ugyanis jobban megérthetjük a Mikó és mindenki más által is idézett azon fontos szövegrészt, hogy „Nyíltan és bátran kiáltom a velünk megnagyobbodott Romániának: mi, magyar fajú, magyar hitű és magyar nyelvű polgárai Romániának nemzeti autonómiát akarunk, aminek birtokában bennünk Nagy Románia megbízható polgárságot fog nyerni." Kós Károly és barátai, tehát a szervezkedés legfontosabb céljának az erdélyi magyarság nemzeti autonómiájának meg•I Q teremtését jelölték meg. És ez fokozottan igaz Zágoni István: A magyarság útja című nagyobb lélegzetű tanulmányára is. Hiszen az ő tanulmányára nem csak az jellemző, ahogy azt Mikó Imre összegezte. Tehát, hogy „Zágoni István Deák Ferenc és a nemzetiségek példájával igazolta, hogy a politikai passzivitás csak kényszerű átmenet volt a fokozott cselekvéshez és követelte, hogy „a kisebbségek joga legalább olyan mértékben és módon biztosítandó, ahogyan Kossuth Lajos alkotmánytervezetében kifejezésre jutott."

19 Ugyanis Zágoni 20 oldalas tanulmányának utolsó harmadában Kós Károlynál sokkal részletesebben kifejti az erdélyi magyarság újjászervezésének és nemzeti autonómiájának programját. Zágoni nagy erővel mutatott rá, hogy az erdélyi magyarság elmúlt két évben követett passzivitását az utókor csak akkor fogja igazolni, ha „a taktikaváltoztatás szükségességét idejében ismerjük fel" és annak nyomán „azonnal a tettek elszánt lépéseit" megkezdik. Zágoni Wesselényivel együtt vallotta: „nemzeti létünk alapja a közműveltség." Az erdélyi magyarság e területen addig elért eredményeinek „védelmére az összetartásnak erejével vértezett harcos csapatot kell kiállítani. Ilyen csapatnak kell lennie a politikai szervezetnek, mert e nélkül kultúrát háborítatlanul építeni, a kultúr-várakal megvédeni képtelenség." Egy bekezdéssel lejjebb Zágoni még egyértelművé teszi, hogy a politikai szervezetre azért van szűkség, mert „biztosítani kell az erdélyi magyarság számra az életlehetőségeket, lába alatt a gazdasági talajt s jövője számra a kultúrfejlődés útját." Aztán azt is kimondja, hogy az erdélyi magyarság most már a „nyílt fellépést várná. Ez a nép nemcsak, hogy tudni akarja, hányadán áll a maga sorsa, hanem intézni is akarja azt. Róla igazán nem lehet nélküle határozni, s beleegyezése nélkül a nevében beszélni, mert minden bizalomnál nagyobb benne az önbizalma, ami olyan megbecsülendő értéke ennek a népnek, hogy nem szabad, de nem is engedi kijátszani." Ennél még egyértelműen üzent az erdélyi történelmi arisztokráciának és az úri középosztálynak a következő mondatokkal: „Igen gyorsan a nép nélkül marad az, aki úgy képzeli el a vezetést, hogy megkérdezés, tájékoztatás és a 18 KÓS: Kiáltó szó 2-5. 19 MIKÓ i. m. 20-21.