A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

tották, hogy ez az együttműködés nem érinti a szervezetek „autonómiáját, sem személyi, sem pénzügyi, sem egyéb tekintetben. " E javaslatokat az EGE igazgató választmánya el is fogadta és azokat sürgősen elküldte a vármegyei gazdasági egyesületeknek, hogy azok elfogadása után csatlakozzanak. Azt ígérték, hogy amint azokat megkapják azonnal megkezdik a „falvakban a kisgazdák egységes szervezését."

14 1920 nyarán, a trianoni békeszerződés aláírása után tehát az Erdélyi Gazdasági Egylet — amely addig elsősorban az erdélyi magyar földbirtokosok gazdasági érdekeinek védelmezője volt — megkezdte saját maga és a vármegyei gazdasági egyletek újjászervezését. Elsősorban a a magyar nagybirtokosokat súlyosan érintő román földreformtervek és rendeletek ellen tiltakozott, de — mint láttuk — egyre jobban felkarolta az erdélyi magyar parasztság érdekeinek képviseletét is. Ezért szorosabbra fonta a szövetségét a Hangya Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezetekkel, az 1918 Őszén létrejött megyei vagy járási Földmíves Szövetségekkel és a helyi gazdakörökkel. Ezzel elsősorban saját szervezeteinek tömegerőkkel való alátámasztását kívánta elérni és társadalmi bázisának kiszélesítését. Ugyanakkor az is látható, hogy az erdélyi magyar parasztság, különösen a mezőségi és a Székelyföldi parasztság szervezeti és érdekképviseleti szinten is ragaszkodott addig elért önállóságának megtartására. E kérdéskör azonban további kutatásokat igényel. A KIÁLTÓ SZÓ MEGJELENÉSE Az erdélyi magyarság gazdasági érdekképviseleti szervezkedését követte a politikai. Ennek első jele volt a Kolozsvárott 1918. december 24-e óta megjelenő Keleti Újság című liberális napüap 1920. december 24-i karácsonyi számában megjelent „Eljött a tettek ideje" című szerkesztőségi cikk. Ebben megfogalmazták azt, hogy a trianoni békeszerződés budapesti ratifikációja után már nem kell az erdélyi „magyarság politikai testületté szerveződésének szükségességét indokolni. (...) Nyilvánvaló, hogy ma már természetszerűen szervezett nemzeti szövetségben kellene állnia a magyarságnak s a követelhető program már köztudottá kellet volna, hogy váljon." Ez a program nem lehet más — írták — mint a „területi autonómia, ott ahol többségben él a magyarság, és testületi autonómia ott ahol, a lakosság kisebbségét alkotja, de a nemzet a maga egészében önkormányzati élet akar élni. A törvény előtti egyenlőséget részére a magyar bíróságok tudják biztosítani s az autonóm közigazgatás, természetesen a megfelelő nyelvhasználattal. A magyar oktatás és a magyar kultúra minden ügye a magyar autonómia hatáskörébe tartozzon. De intézményesen nemcsak elismerni, hanem biztosítani is kell a magyar önkormányzat hatáskörét az egész vonalon." Még elvetették magyar pártok létrehozásnak szükségességét. Megírták, hogy a magyarság képviselői a szervezkedés kiindulását Kolozsvártól várják. De „indulnia kell már mindenütt az egységes po14 Uo.: 1920. december 15. és a Hangya, 1920. december 15.