A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

SIPOS József: Az erdélyi magyarság gazdasági és politikai szervezkedése 1920-192l-ben

székely földmívelők nevében" még táviratban kérte, hogy a központi előadók velük együtt induljanak a székelység megszervezésére. Aztán jött a hír, hogy a román királyi hadsereg elfoglalta a vidéket. E szervezeti előzmények után 1918. december 3-án alakították meg az Országos Földmívespártot. E párt programjának első pontja így hangzik: „Az ország területi épségét, önállóságát és szabadságát minden földmivelő most és a jövőben is mindenkor hazafiúi becsület kérdésnek tekinti." Ez a románok által megszállt erdélyi területeken is növelte a reményt és szervezkedési kedvet. Az erdélyi helyi Földmivelő Tanácsok Földmívespárttá alakulásáról igen kevés adatunk van. December közepén például Nagyküküllő megyében Kőhalom községben megalakult a Földmívespárt. Maros-Torda megyéből még december végén is „nagyon kedvező jelentések érkeztek. E megyében „egyik székely község a másik után jelenti be valamennyi lakosának a csatlakozását" A Barázda c. földmívespárti hetilap címére. E lap azt is megírta, hogy a Maros-Torda megyei szervezkedést elsősorban Kacsó Lajos református lelkész áldozatos munkájának köszönhető. Backmadarason is az ő „lelkes apostolkodása" folytán alakult meg a helyi csoport Makkai Zsigmond volt parasztképviselő vezetésével. Csej községben Nagy Lajos lett a helyi szervezet elnöke. Nagyvenyimen Dukai Ignácoz választották elnökké. Mezőpatinban a helyi csoport Pete Gyula elnök, Zsigmond Ferenc és Váradi Albert vezetése alatt bontott zászlóz. Székelykövesden Boér Károlyt választották a csoport vezetőjévé. Persén Szabó János, Lukafalván pedig Székely Viktor vezetésével alakították meg a helyi szervezetet. Tehát december végén Maros-Torda megyében már megkezdődött a járási szervezet kiépítése. A Barázda ezt így kommentálta: „amit hiszünk, hogy a megszálló csapatok sem néznek rossz szemmel, mert csupán gazdasági szervezkedésről van szó." E mondat rávilágít arra földmívespárti taktikára, hogy a pártszervezkedést a megszállt területeken megpróbálták gazdasági, érdekképviseleti szervezkedésként elfogadtatni. Ez is nehezíti e párt szervezkedésének erdélyi feltérképezését. Ezt a helyzetet csak tovább bonyolította, hogy a liberális- agrár-demokrata programmal rendelkező Országos Kisgazdapárt, amely radikális földreformot követet és az újkonzervatív-agrárius programot valló Országos Földmívespárt, amely mérsékeltebb földreformot sürgetett, 1919. január 2-án egyesült és megalakult az Országos Kisgazda- és Földmívespárt. E pártnak — legalábbis a párt sajtója szerint — még 1919. januárjában is alakultak helyi szervezetei Erdélyben. Csak a témánk szempontjából fontos két vármegyét említek. Kolozs megyében: Kőrösfőn, Maros-Torda megyében pedig Mezőmadaras, Mezőpatin, Koronka, Csittszentiván, Backmadaras, Szentgéricze, Harasztkerék, Nyárádbenedek, Akosfalva, Cserfalva, Somosd, Székelyvaja, Kisgörgény és Lőrinczfalva községekben. Háromszék megyében Kovásznán állítólag a földmívespárt 4000 taggal alakult meg, amelyben a kézdivásárhelyi járás mind a 32 községe képviselve volt. E a községeket és járásokat nem véletlenül sorolom. Hiszen csakis ezek a helyi gazdakörökre, értékesítési- és fogyasztási szövetkezetekre ráépülő földmives tanácsok és parasztpárti szervezetek képezhették a Bánáti, a Székelyföldi és a Kós Károly által szervezett Kalotaszegi Köztársaságnak a társadalmi és szervezeti bázisát. E szerveződések fontos szervezeti és személyi kontinuitást jelentenek a királyi Romániában újrakezdő, már kisebbségi magyarság gazdasági, érdekképvi-