A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
MIKLÓS Péter: Kecskemét dualizmuskori sajtótörténetéhez. A Kecskeméti Lapok 1875 és 1918 közötti történetéről.
érhet véget. A többmilliós emberveszteség miatt kialakult borzasztó helyzetet csak nehezítették a hátország gazdasági és közellátási nehézségei, valamint a Habsburg birodalom nemzetiségeinek nemzetállami igényeket megfogalmazó politikai mozgalmai. 1918 októberében a délszláv területek, valamint a cseh és szlovák részek politikai erői nemzeti tanácsokba tömörültek és kifejezték a Monarchiától való elszakadási szándékukat. Ugyanekkor a magyar belpolitikai viszonyok is radikálisan megváltoztak, s a kialakult helyzetben a vezető erőnek a gróf Károlyi Mihály vezette függetlenségi párt és a hozzá csatlakozott szervezetek bizonyultak. Ezek a progresszív politikai erők létrehozták az országos Nemzeti Tanácsot, amelyhez később feminista és más értelmiségi csoportok is csatlakoztak. Károlyi kormányának koalícióját a Függetlenségi és 48-as Károlyi Párt, az Országos Polgári Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alkotta. A Nemzeti Tanácshoz az Országos Köztársasági Párt is társult, s vezetőjét, Nagy Györgyöt a szervezet titkárává választották. A Nemzeti Tanács elnöke Hock János római katolikus pap, Kecskemét egykori országgyűlési képviselője lett. A polgári demokratikus átalakulás és az őszirózsás forradalom napjaiban a Kecskeméti Lapok az első oldalon közölt tudósításokat az országos politikai eseményekről, a cikk szerzőinek neve nem volt föltüntetve, de az a megjegyzés szerepelt az írások mellett, hogy a „Kecskeméti Lapok saját tudósítójának telefonjelentései" 131 . Valószínűleg a lap fiatal munkatársa, a fővárosban tartózkodó Tóth László készíthette ezeket a tudósításokat. Hollósy János főszerkesztő ugyanis 1918 októberében kézzel írt neki igazolvány arról, hogy a Kecskeméti Lapok tudósítója. „Igazolvány, Tóth László hírlapíró részére, ki a Kecskeméti Lapokat Budapestről tudósítja. Kérjük őt ebben a munkájában támogatni. Kecskemét, 1918. október 26-án. Hollósy" 132 Ezekben a napokban a függetlenségi szellemű kecskeméti napilap markáns hangvételű cikkekben elemezte a politikai eseményeket, s a kialakult helyzetért — az ország katonai és gazdasági összeomlásáért — az 1867 óta csak kis (1905 és 1910 közötti) megszakítással kormányon lévő liberális politikai elitet tette felelőssé, amelynek egyik emblematikus alakja volt gróf Tisza István. Az újságban Vád alá címmel bírálták Tisza Istvánt és a szabadelvű, hatvanhetes alapon álló politikát: „Mennyit kellett szenvedniük miattuk a függetlenségieknek, különösen a vidéken. Elnevezték a hű függetlenségi fantasztáknak és fennhéjázó cinizmussal hirdették az osztrák közösség örökkévalóságát. Mennyi üldözés, mennyi szenvedés után jutott a függetlenségi eszme a mostani diadalhoz. És a diadal napján Tisza és a többi osztrák veri a mellét, hogy ő is függetlenségi, ő is akarja a népjogokat. A függetlenségi eszmét éppen olyan vásári holminak, bécsi pirosítónak tekintik, mint a 67-es dualizmust." 1918 októberében, a függetlenségi irányzat és polgári demokrata csoportok nagy előretörésének periódusában a kecskeméti hírlap Új élet című, Ha ezt Szappanos István megélhette volna alcímű cikkében a helyi függetlenségi politika je131 KL, 1918. október 25. - október 26. 132 BKMÖL XIV. 55. 1. doboz 1. tétel 5. dosszié 133 KL, 1918. október 26.
