A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)
MAROSVÁRI Attila – SIPOS György: A kiszombori Rónay-kastély
sa "ként vették igénybe az épület egy részét. 1948 őszén a Földművelésügyi Minisztérium a kastélyt és a mellette lévő parkot „a Magyar Hadigondozottak Szövetsége részére a Magyar Hadigondozottak Szövetsége Csanádvármegyei szervezetének üdülője céljára bérlet formájában" jelölte ki, azonban ehhez az Országos Hadigondozó Hivatal nem járult hozzá, azzal az indoklással, hogy a Magyar Hadigondozottak Szövetsége a hadigondozottak érdekvédelme tekintetében folytatott tevékenységét beszüntette, e feladat a szociális szolgálatra hárult, és mivel a meglévő hadigondozási intézmények a szükségletet fedezték, így nem volt szükség újabb intézmény bevonására. 16 Meglehet, ha az üdülőként történő hasznosítási kísérlet sikeres lett volna, talán az épület épebb, de legalábbis helyreállítható állapotban vészelhette volna át ezeket az éveket, e nélkül azonban a már jó ideje tartó fosztogatások nyomán bekövetkező pusztulás elkerülhetetlenné vált. 1949. január 20-án dr. Dégi János járásbíró, a Csanádmegyei Földhivatal h. vezetője egy levélben sürgős intézkedést kért a kastély ügyében, „mert az épület gazdátlanul már teljesen tönkre fog menni. " 17 A segélykérés egy 1949. január 15-i bejárás nyomán keletkezett; az akkor fölvett jegyzőkönyv az épület és a park tragikus állapotát rögzítette. A kastély sorsát a „szegény munkás családok" beköltözése pecsételte meg, bár az épületnek gazdája a Rónay család 1945-ös kiköltöztetését követően nem volt, így akadálytalanul járhatott ki-be bárki, és vihetett magával mindent, ami mozdítható volt. A bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat már korábban széthordták (néha még ma is föl-fölbukkan egy-egy darab a faluban), ami maradt, azt az ide telepített, illetve ide települő családok élték föl, többek között az egykori lakószobák intarziás parkettáit is fölszedték, és tüzelő hiányában elégették. 18 Az 1949. január 15-i jegyzőkönyv már a visszafordíthatatlan pusztítás nyomait összegezte: „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a leltározás óta a kastély erősen meg lett rongálva, ajtók és ablakok összezúzva és kiszerelve, míg a hozzá tartozó melléképületek szintén erősen meg vannak rongálva. [...] A kastélyban lakó Mészáros Ferencnél találtatott 1 drb. kemény fa-szekrény, 2 drb. sezlon huzatok nélkül, 2 drb. fotelszék huzatok nélkül, 1 drb. kerek szobaasztal, 1 drb. konyhaasztal. A felsorolt bútordarabokat a MADISZ vezetősége adta cserébe 3 drb. fotelhuzatért és 1 drb. díványhuzatért 1945. évi július 25-én, amit nevezett írással igazolt, a MADISZ részéről Szász Sándor és Ungvári Ernő aláírással volt hitelesítve. [...] A kastélyon levő összes ajtókról hiányzanak a kilincsek, ezen kívül hiányzik 29 drb. ajtólap nagy, 3 drb. vas 15 Hist. Dom. 85. 16 CSML XXIV. 201.b. 47209/1949. 17 Uo. 18 NAGY 2004, 34. A Csongrád Megyei Hírlap 1957. szept. 13-i számában szomorú képet adott a kastély állapotáról. Itt többek között ez olvasható: „Jelenleg nyolc család lakik a kastély egy részében, [...] A lakók jórészt még 1945-46-ban költöztek be, amikor elhagyott javaknak számított ez az épület, s alaposan tönkretették! Nem csoda, hiszen Juhos Miklós községi bíró abban az időben így vélekedett: - Ami urasági volt, azt pucoljuk a föld színéről... A biztatás eredményes volt, mert a Rónayak teljesen jó állapotban hagyták el a kastélyt, viszont egy-két év alatt rom lett belőle. Mindenki vitte, amit látott, ami mozdítható volt, sőt, később már azt is, ami nem volt mozdítható, hanem úgy kellett fel-, vagy kifeszegetni. " Lásd: Mi lesz a kiszombori Rónay-kastéllyal? = CSMH. II. évf. 214. sz. 1957. szept. 13. 3.
